The Project Gutenberg eBook of Riviera by Ferenc Molnár

Ezen darab előadási jogával kizárólag dr. Marton Sándor szinpadi kiadó (Budapest, IV., Bécsi-utca 1) rendelkezik.

Budapesti első előadása a Renaissance Színházban 1926 január 12-én. -4-

Nagy világvárosi áruház magas emeletének részlete. Balról és jobbról üvegszekrények határolják a színpadot. A szekrények előtt egy-egy keskeny pultasztal húzódik előlről hátrafelé. A színpad közepén, hátával a háttérfalnak támaszkodva, hatalmas kirakat-üvegszekrény, melynek üvegablakai most hiányoznak. A kirakat szalónt ábrázol. Előkelő viaszbaba-társaság látható benne. Elől ül két úr és két hölgy, hátul áll egy úr és egy hölgy. Az egyik ülő és az álló férfi amerikaias külsejű gavallér. A harmadik férfi a később szereplő Casella hű mása. Az álló hölgy magas, karcsú, szőke, a két ülő hölgy két tetszésszerinti szép asszony. A hölgyeken kalap és elegáns délutáni látogatóruha. Az urakon délutáni ruha: zsakett, fekete zakó. Minden ruhán tábla, -6- valami szöveggel. Az üvegszekrény pódiumon áll. Díszes szalónbútor van benne. Hátterét dús szövetek adják. Falikarok, csillár. A háttérfalon az üvegszekrénytől jobbra és balra egy-egy liftajtó. Nehány szék a pultok körül.

Mikor a függöny felgördül, Misch egyedül van a színpadon. Az egyik pultnál ül és újságot olvas. Misch 35 éves, csinos, komoly kereskedősegéd, elég jól öltözött, ápolt. A nők szeretik. A főnökei szeretik, mert a nők szeretik. Nagy multja van itt az áruházban: elárusító-kisasszonyok, kisebb igényű vásárló hölgyek. De már idegeskedik egy kicsit, mert az évek mulnak. És szegény. Már alig van más remény, mint itt megöregedni.

Két tűzoltó jön be, jobbról. Lámpával járnak, inspekciós körúton vannak.

Második tűzoltó. Fel van itt nálam jegyezve. Negyedik emeleten, a Balla-osztályban, éjjeli munka.

Misch. Abból, amit a kollégája mondott, látható, hogy hogy méltóztatom. Tizenegy év óta dolgozom ebben az osztályban és ezt még mindig Balla-osztálynak hívják. Nem pedig Misch-osztálynak. Így méltóztatom.

Misch. Nem, édesem. Misch-osztály már csak valahol vidéken lesz, egy nagyon kicsi városkában, egy csöpp kis Misch-bolt, benne egy kis szomorú ráncos öreg Misch, akiről a kisvárosi hölgyvilág nem is fogja tudni, hogy itt ebben a palotában ő volt a híres szép Misch, a konfekciós oroszlán.

Misch. Az régen volt. Azelőtt koplaltam, de elegáns voltam. Most koplalok és rongyos vagyok. -8-

Misch. Van magának fogalma, hogy öltöztem én azelőtt? Jobb erről nem is beszélni.

Misch. Nem. Nagy átrakodást. Itt a tél közepe. A Balla-osztálynak ez már tavasz. A gazdagok utaznak Délvidékre, tisztelt tűzőrség. Isten ments, hogy téli ruhában menjenek. Ma éjjel kirakjuk nekik a Riviérát. A hölgyek most Crêpe Georgettet és Crêpe Romaint kapnak. Tetszik ezt érteni? Nem. Kaviárt és ananászt kapnak. Mink, tisztelt tűzőr uraim, lóhúsvirstlit és savanyú túrót.

Misch. Amíg a babáimat át nem öltöztetem. Ezt a gőgös társaságot, amely évek óta nem áll szóba velem. Pedig én jól ismerem őket. Minden szezónban négyszer öltöztetem át ezen arisztokratákat. Olyankor -9- meztelenül látom őket. Ennek dacára még soha egy szót sem szóltak hozzám. Méltóztassanak elhinni: undok munka. Tűzőr uraim! Hogy lehetne sok pénzt szerezni?

Második tűzoltó. Mit szóljunk akkor mi, Misch úr, ha Ön a munkáját undoknak tartja!

Első tűzoltó. Milyen akkor a mienk? Körbe járni minden éjjel, föl, le, egyik ellenőrzőórától a másikhoz, estétől reggelig!

Első tűzoltó. Isten ments! Az senkinek se jó. De egy szép kis tüzet, nem mondom. Az mindenkinek jó. Ember nem sérül meg, áru fogy, személyzet szabadságot kap, tűzoltó jutalmat kap, biztosítótársaság örül, hogy nem volt nagy a tűz, cég örül, hogy egyáltalában volt egy kis tűz, mindenki boldog. Szerény emberek vagyunk mi.

Lujza. Rémes idő van kint. Havas eső esik. Képzelem, hogy fázik szegény apám az utcasarkon.

Lujza. Éjfélig még ilyen időben is elad vagy harminc újságot. A világért sem megy haza. Ott didereg a vékony kabátjában. A többi újságárus meg kineveti szegénykét, mert hogy ő olasz ember és nem bírja ezt a klimát. Mink a napot imádjuk. Az szép is lehet. Én nem láttam az olasz napot soha. Hát… nem megyünk sehova?

Lujza. Vigyázz. Már többször akartam mondani, hogy most már ne szidd őket, mióta ott ül köztük az új gazda. A te régi barátod. Még visszamondják neki.

Misch. Csak mondják vissza. És nem barátom. Sohse volt. Én ezt sohse mondtam neked. Vigyázz arra, amit beszélsz. És amióta ezt a karriert csinálta, pláne nem az. Ez is milyen siber-ízléstelenség. Ideülteti a viaszképmását a babák közé, a hírességek közé. Rockefeller, Ford, Jeritza, az orosz nagykövetné, francia grófné! Neki itt kell ülni köztük! Casella úr, mint világnevezetesség! -12-

Lujza. Mással nem lehet. És mit rabolt? Bankokat rabolt ki. Azokért nem kár.

Misch. Ne légy olyan ravasz. Mit bánom én a bankokat. Ne félj, nem azért haragszom, mert ez az áruház egy tollvonással a kezébe került, még más hetven vállalattal, mikor a Lombardbankot kirabolta a tőzsdén. Legyen neki hétszáz, azt se bánom. Láttam én őt fél virstlit vacsorázni, mikor együtt laktunk a hónaposszobában. Adtam én neki fél cigarettát, mikor nekem csak egy volt. -13-

Misch. Tőled semmit. De ezt a gazembert tisztességre fogom tanítani és még meg is pofozom, ha éppen tudni akarod, még ha a világ minden pénze őrzi is. Csak merészelje folytatni azt, amit ma délután elkezdett.

Misch. Tele van vele az egész áruház. Mindenki csak erről beszél. Nem hallottad, hogy’ éljeneztek a tűzoltók?

Lujza. Egy órával ezelőtt volt ott lenn nálunk, és máris… az egész áruház… hogy mondod?

Misch. Tele van vele. Te pedig, a helyett, hogy ezzel kezdted volna, a rossz időről -14- beszéltél, meg, hogy a papád hány újságot ad el a sarkon. Átmenetet csináltál.

Misch. Az mind csupa svindli. Neked átmenet nélkül be kellett volna ide hozzám rohannod, feldúlva és lihegve és felháborodva, hogy: «képzeld, fiam, mi történt, piszkos ajánlatot tett nekem a Casella!»

Misch. Nem lehet nem igaz. Mert ha csak megszólított, ha csak rád nézett, az már piszkos ajánlat.

Misch. Mert ha adva van ez a helyzet: Milliárdos vállalkozókirály, fiatal, csinos, szemtelen, rabló és húszéves kisasszony az ő áruházának a kesztyűosztályában, a szuterrénben, a pincében, lyukas cipővel a lábán, akinek fázik az apja és koplal a szeretője, ha ő téged észrevesz, az már nem is ajánlat, az már sokkal több: az már az, hogy te el is fogadtad az ajánlatot.

Lujza. Mert nem hagysz szóhoz jutni. Te nem voltál ott és jobban akarod tudni.

Lujza. Hát persze, hogy ott voltam! Délután, úgy fél hét felé egyszerre csak megáll az osztályunkban egy… egy…

Lujza. Még mindig nem. Szóval, kérlek, megáll, körülnéz a kesztyűk közt, fölemel a nagy skatulyából egy pár olcsó kesztyűt, rámnéz…

Misch. Nem, nem, csak azért mondom, mert olyan nagyon részletezed. Mint valami történelmi eseményt.

Misch. Dehogy nem hagyom. Rád nézett a szemével, valószínűleg mind a kettővel és a jobbkeze hüvelyk- és mutatóújjával kivett egy pár kesztyűt. Cis-mollban kérdezte: «Hogy ez a pár kesztyű?»

Lujza… a bankkal együtt megkapta és ma volt itt először körülnézni, mert óriási tervei vannak, háromszor ekkorára akarja megnagyobbítani…

Lujza. Mindenki rögtön megismerte. Ezekről a viaszkszobrokról. Minden emeleten van egy ilyen képe.

Misch. Ebben igazad van. Még koporsót is mosolyogva kell árulni. Szóval ma este vele vacsorázol.

Lujza. Mondom, hogy veled együtt. De nem hagysz kibeszélni, olyan ideges vagy, még ilyen nem is voltál.

Misch keserűen vigyorogva. Mi ez? Kitaláltam? Viccből mondtam és igaz volt? Mi ez, próféta vagyok? Mit szólsz! Meg kell őrülni ebbe. És még mered mondani, hogy nem tett piszkos ajánlatot? Mit mondtam: már el is fogadtad, már kész a pakli, már én is benne vagyok, kegyelemből, – «Hadd jöjjön ő is!» – már ki vagyok röhögve, már meg vagyok csalva. Ez gyorsan ment. Hány óra? -18-

Misch. Fél hétkor jött. Gyors munka. Hallatlan. Próféta vagyok. Pszichológus vagyok. Marha vagyok. Egy óra óta marha vagyok.

Lujza. Kérlek, bevallom, az első pár szava nekem se tetszett. Rám nézett, kérdezte, mióta vagyok itt, hogy’ hívnak és tudom-e, hogy ő kicsoda. Aztán azt mondta, hogy menjek vele ma vacsorázni.

Lujza. Ez nem is tetszett nekem. Rögtön azt mondtam neki, bizonyos éllel: «Én minden este Misch Ferdinánddal vacsorázom, akit Ön nagyon jól ismer».

Lujza. Hogy mondhatsz ilyet? Felkiáltott! Direkt felkiáltott, a legnagyobb örömmel. Azt mondja: «Milyen Misch? Csak nem az én Misch barátom, csak nem az én drága, kedves, elveszett Misch barátom?» – Mondom: «De igen, az» – mondom – «ő gyakran említette, hogy Önök együtt kezdték». Azt mondja erre: «Nahát, ez véletlen szerencse» – meg tudom is én: milyen boldogság és nahát a kedves Misch, a drága Misch!

Misch. Megható, mennyire erőlködöl, hogy ő szimpatikus legyen nekem. Pedig jól tudod, hogy haragban váltunk el, a miatt a disznóság miatt, amit velem csinált. Akkor még nem bankokat fosztott ki, hanem tőlem rabolt el egy kis összeget. Megcsalt. A drága Mischt megcsalta -20- egy kis közös üzletben. A drága Mischt!

Misch. Jogilag neki volt igaza. De arcbőr szempontjából nem volt igaza. Neki jogilag mindig igaza van, mert a törvény ezeknek az uraknak való. Akkor is azt mondta, hogy: «drága Misch». Hát még mit mondott?

Misch. Rosszul tetted. Én szegény vagyok, de önérzetes vagyok. Ha valami kell neki, pont olyan messze lakom tőle, mint ő éntőlem. Jöjjön hozzám.

Lujza. Pont nyolckor. Azt akarja, hogy hárman vacsorázzunk együtt. Én rögtön mondtam neki, hogy te nem fogsz jönni, -21- mert te önfejű vagy. Hát most idejön, meghív személyesen.

Lujza. Semmi. Kérlek, én nem mentem vele egyedül, mert tudom, te milyen vagy, mondtam is neki: ha én elmennék valakivel vacsorázni, te mindjárt azt mondanád, hogy vacsorázni mentem valakivel.

Misch. Nagyszerű! Téglák esnek a fejemre! Nagy kövek esnek a fejemre! Egyik a másik után. Ma délután fél hétkor még semmi bajom nem volt. És most téglák és emeletek, egész áruházak esnek a fejemre!

Misch. Mert azt kellett volna mondanod, hogy ide hiába jön, én szóba se állok vele, mert utálom.

Lujza. Mondd meg neki magad. Én örültem, hogy téged látni akar. Biztos, hogy előléptet. Úgy örültem neki, már szinte láttam, milyen karriért csinálsz.

Misch. Kikérem magamnak, én azt sohse mondtam neked. Én ezen a hangon nem beszéltem róla.

Misch. Mert te feltűnően közelíteni akarod hozzám. Mit gondolsz, te liba, mit akar? Meg akar venni tőlem. Hát én nem adok el nőt. Szegény ember vagyok, de még mindig csak vettem nőt. Vigyen el erőszakkal, ha tud.

Lujza. De hát ki mondja, hogy el akar vinni? Mit idegeskedel? Mit húzod fel magadat? Sejtelmem se volt, hogy ez így fel fog izgatni. Hát egyszerűen, ha nincsen kedved, megmondod, hogy nem megyünk. Én meg itt maradok veled. Majd eszünk itt hideget és én segítek neked. Jó?

Misch. Mert ez most már nem normális együttlét. Ez már áldozat. A nagy Casella -23- hívta a szegény kisasszonyt meleget enni. A kisasszony mélyet sóhajt és hideget eszik a kis kereskedősegéddel. Egy elmulasztott alkalom, amiért húsz évig fogsz sírni.

Misch. És ez lesz még a jobbik eset. De te nem vagy olyan kegyetlen, hogy ilyen becsületes légy. Te lágyszívű vagy: te meg fogsz vele csalni engem.

Lujza. De miért mégy mindjárt ilyen messzire? Mindjárt úgy elszalad az eszed!

Misch. Várj csak szépen. Máris ideges vagyok, de ez egyre rosszabb lesz. Mert ma ez még csak a kezdet volt ott a kesztyűknél. Majd most jön a folytatás.

Lujza. Ugyan eregy avval a sok kitalálással. Ezt nem találtad ki. Csak annyit mondott, hogy ő utazik. Egyedül. Mert nincs senkije.

Misch. És mit gondolsz, miért mondta és miért sóhajtott? Hogy te is menj vele.

Lujza. Tényleg. Most, hogy mondod… Tényleg lehet. Mégis csak okos fiú vagy te.

Lujza. Érdekes, hogy ennyire kihoz ez a sodrodból. Eddig úgy vetetted le a nőket, mint a kabátodat.

Misch. Az más volt. Téged szeretlek. Fájdalom, jobban, mint te engem. Nagyon szégyellem magamat. Öregszem, ezért van az egész. Amíg fiatal voltam, nem tudtam így beleesni egy nőbe. Te vagy az első. Nem is tudod, mennyit kínlódom miattad. De ez nem a te érdemed, hanem az én öregedésem első jele. Feleségül foglak venni.

Lujza. Nem kell. Én nem azért szeretlek. És egyáltalában, amint valakivel öt szót beszélek, rögtön el akarsz venni. Várj legalább, amíg tényleg beleszeretek valakibe.

Misch. Ne is hidd. Egyelőre még nem is hívott. De ha hívna is, ne gondold, hogy az olyan könnyen fog menni. Azért én még Misch vagyok! Tőlem olyat kap az az úr, amilyet még senkitől se kapott.

Lujza büszkélkedve sétál a babák közt. Egyszerre milyen fontos személyiség lettem ezen a világon. Megáll a Casella-baba előtt. Nem rossz ez a fej. Most látom, hogy nagyon hasonlít.

Misch. Ford. Most ez divatos. Nézd meg -27- őket jól. Ma már érdekelnek, úgy-e? Egy új világ! Ezek is utaznak a Riviérára. Holnap már ott lesznek. Gyere fel reggel, már láthatod. Itt esik a havas eső, ott süt a nap a citromvirágra. Itt hideg van, ott meleg van. Itt szegény van, ott gazdag van. Megint nem szólnak egy szót se. Itt állnak a nyomorom mellett, évek óta, öltöznek, vetkőznek, finoman mosolyognak, élveznek, hallgatnak, sohse betegek, nem halnak meg. Engem ismernek, nézd, hogy mosolyognak rám.

Misch. Ma engem is kezdenek érdekelni. Mert most már téged várnak és énrám már gúnyosan mosolyognak. Nézd, hogy nevetnek, már kiröhögnek, kiröhögnek és ma este óta ez röhög a legjobban, ez a rabló, ez a… öklét felemeli, úgy fenyegeti a Casella-babát.

Elvira elárusító-kisasszony az áruházban. Csinos, szomorú leány, közelebb a harminchoz, mint a húszhoz. -28-

Misch. Mi az? Balla úr hírnököt küld? Mióta jár ön Balla úr előtt, mint herold, trombitával?

Lujza. Mert te szerelmes vagy belé és elég liba vagy, hogy ezt folyton mutatod és a férfiakat az ilyen bosszantja.

Elvira. Én ehhez nem értek olyan jól, mint te. Én egy nagy darab szív vagyok. Így rákiabálni az emberre!

Misch. Beleszeretett! Már bele is szeretett! Már el is veszi! És Casella-dolog! Már -29- van Casella-dolog! Szét fogok osztani negyven pofont két-három kolléga közt, aztán mindjárt nem lesz Casella-dolog! Ordítva: És ha mégis lesz Casella-dolog, jegyezze meg magának, nagysád: önnek ebből nem lesz haszna, mert ha mi szét is megyünk, önnek nem lesz Misch-dolog és nekem nem lesz Elvira-dolog. Ez az egy ki van zárva.

Lujza. Kíméletlen vagy! Tíz perc óta olyan vagy, mintha megbolondultál volna.

Elvira. Én bejövök ártatlanul, szívességet tenni neki, előre bejelentem az osztályvezetőt…

Misch. Maga ne tegyen nekem szívességet. Egyáltalán mit keres itt zárás után?

Misch. Még nem, de úgy érzem, hogy ma még csinálok bolondot. Egyszer csinálok az életben bolondot, de akkor nagyot! -30- Kifuladtan sétál, aztán fáradtan leül a kirakatba a babák közé. Maga elé mormolja: Casella-dolog!…

Lujza belép a kirakatba. Halkan: Borzasztó, milyen ideges vagy… Kérő mozdulatot csinál.

Elvira félénken, belép a kirakatba: Ne haragudjon, kérem… kérő mozdulattal leül a babák közé.

Most csönd van. A három élő ember mozdulatlan a viaszfigurák közt. Nagy szünet. Most beleolvadnak a kirakatba: mindenki viaszfigura.

Márton nézi a merev társaságot, aztán halkan megszólal: Balla főnök úr jön.

A három elő ember, mintha álomból ébredne, megmozdul. Lejönnek a kirakatemelvényről. Bejön a menet. Elől Balla osztályvezető, túlzottan elegáns idősebb úr, iratokkal. Egy idősebb, pápaszemes hölgy. Cibulka, élénk, tizenöt-tizenhat éves tanonckisasszony. Márton, öregebb szolga. Két másik szolga egy-egy tolókocsival jön. Olyanforma kis kocsik ezek, -31- mint a pályaudvari hordárok háromkerekű targoncái. Elől és hátul van faluk, oldalt nyitva vannak. Az egyik kocsin ládák, kartonok, díszletdarabok, kosárbútor. A másikon hasonló dolgok és két felöltöztetett gyerekbaba. Az első munkás pálmákat hoz. A második munkás a kirakatszekrénybe illő díszletdarabokat. Köztük jön még Grill úr is, igen zord kinézésű, vad, feketeszakállú nagy darab ember, hivatalnok.

Balla igen elegánsan és igen édesen. Örömteli üdvözlet és hódolat Misch Ferdinándnak! Van szerencsém jó estét kívánni. Kézcsók, Lujza kisasszony.

A szolgák és munkások lerakják a kocsikról a holmit. Márton dobozokat nyit. Öreg hölgy ruhákat rak ki.

Balla. Lujza kisasszony mindig szép, de ma este direkt La France-rózsák nyílnak az orcáin. -32-

Misch. Balla úr nézetem szerint mindig azt szokta mondani: «arc». – «Orca», ezt először van szerencsém hallani.

Misch. Én nem foglalok helyet. Én leülök. Ősszel még állnom kellett, mikor áttértünk a téli divatra. És télen is álltam, mikor a gazembereket – a kirakatra mutat – téli sportruhába öltöztettük Sankt Moritz-díszlettel. Most helyet kínál. Mi ez, Balla úr?

Misch. Ön óv engem. Ön nem tudja, hogy nekem direkt ambicióm meghűlni. Azért ülök direkt a huzatba.

Balla. Az ön ülési óhaja nekem parancs. Beleülök én is a huzatba. A helyére áll.

Misch. Én kihirdetem itt mindenki előtt, hogy Casella úr még nem kérte meg tőlem Lujza kisasszony kezét és én még nem vagyok Casella úr sógora. Sőt ellenkezőleg, haragban vagyok vele.

Balla. Bár én olyan intim volnék vele, hogy haragban volnánk. Misch úr, ön elárulta magát. Szóljanak néhány jó szót érdekemben. -34-

Öreg hölgy a ruhacsomónál. Majd én diktálom a számokat, kedves, aranyos Misch úr.

Misch. Méltóságos úr – nagyon jó. Ezt el is vártam. Ha felséges úr leszek, felfogom magát akasztatni, Márton.

Leülnek. Könyvek, akták kerülnek elő. Márton a kartonokat rakja ki és sorban szedi ki belőlük a ruhákat. E készülődések alatt Lujza és Elvira a baloldalon állva halkan beszélget.

Misch megtalálta a könyvét. Megvan! Írni kezd bele. A dátum… december…

Elvira Lujzához halkan. Láttam az első szerelmedet, a Kotányit, az utcán. Rosszul néz ki.

Balla jelet tesz könyvébe e mellé a szám mellé, miközben ismétli: 3423. A. L. 45. -37-

Öreg nő a ruhát leteszi, másikat vesz át Cibulkától, aki a ruhákat adogatja.

Balla megjelzi. 6848. Z. K. 14. Igaza van, ez gyönyörű ruha. Casella előtt ilyen anyagunk nem volt. Higyje el, Lujza kisasszony, Casella úr friss szellemet hozott az áruházba. -38-

Balla. Higyje el, Lujza kisasszony, ez nem harctér, de ezen a téren is lehet valaki Napoleon. És ha e téren valaki Napoleon, úgy Casella az, tisztelt Lujza kisasszony.

Misch írás közben. Lujza kisasszony tudomásul veszi, hogy ön agyba-főbe dícséri Casellát és alkalomadtán közölni fogja ezt vele.

Misch. Itt Balla úr parancsol, nem én. Maradjunk csak abban a hangnemben, amiben tegnap voltunk. Az összes újkeletű udvariasságokat visszautasítom, még pedig undorral.

Balla nézi a könyvében. 4867. J. R. 21. Én Casellát nagyobbnak tartom, mint a -39- francia Citroënt és a német Stinnest. Casella amerikai stílust jelent. Ugyebár J. R. 21?

Balla. Köszönöm, Zsófia nagysád. Jelet csinál. És még mi lesz belőle! Hisz olyan fiatal! Szemüvegét szeméhez emelve megnézi a viaszkképmást.

Misch. 4867. Te ne beszélj, fiam, mert ez mind nem neked szól. Lujza, úgy-e te is csinosnak találod! J. R. Úgy-e?

Balla. Igen, 21. Lujza kisasszony személyében az egész áruházat tisztelte meg a hatalmas főnök. Ő erre csak büszke lehet.

Misch. Köszönöm. Ha kibékülök Casellával, első dolgom lesz önt elcsapatni. -40-

Balla nevetve. Ne haragudjon rám, Misch úr. Öreg nőhöz. Ez volt a három női toalett a kirakat számára. A 3423-as Jeritzáé, a 6848-as Woronzieff hercegnőé, Clermont grófnőé a 4867-es. Megvan?

Öreg nő. Ugyanez a három modell más színárnyalatban itt a kartonban. Felnyitja. Ugyanazon számokkal és a szín jelzésével. Kirakja a pultra.

Öreg nő Lujzához és Elvirához megy. Grill úr előlép. Cibulka szemben áll Mischsel és szerelmesen bámulja. Márton adogatja a férfiruhákat Grill úrnak.

Grill úr. Egy frakköltöny Casella úr viaszképmására. Meghajlik a szobor felé. 126. R. L.

Misch úr. Grill úr köszönt a szobornak. Tudomásul vesszük és közölni fogjuk Casella úrral. 126. R. L. Tovább.

Grill úr sírva. Én oly érzékeny vagyok. Én nem bírom ki Misch úr gúnyos modorát. Bocsásson meg Misch úr, de én nagyon érzékeny vagyok. Zokog.

Balla feláll. Grill úr, én önt részben irigylem, részben sajnálom ezért az érzékenységéért. De Misch úr oly nagy ereje és tényezője áruházunknak, hogy tőle ilyet nem lehet rossz néven venni. Az átadást befejeztük és tovább fogunk vonulni a gyermekruha-osztályba.

Grill úr csöndesedő sírással. Itt vannak a táblák az árakkal. Átadja. -42-

Balla. Remélem, a kirakat az idén is gyönyörű lesz. Hisz Misch úrnál ízlésesebb kirakatrendezőnk nincs és mint látom, Lujza kisasszony is latba fogja vetni értékes segítségét az ő gyöngéd női kezének.

Misch. Nem teszem többé. Tudhatja, -43- hogy az egész áruházban magát tisztelem a legjobban.

Csak Cibulka maradt itt. Szinte itt felejtette magát, amint a jobboldalon álló Mischt bámulja.

Cibulka. Én tegezlek, még ha meg is ölsz. Nekem nincs egyebem, mint ez a kis tegezésem. Ezt nem veheted el tőlem.

Cibulka. Neked azt is megteszem, te kéjgyilkos. Megteszi. Minél cinikusabb vagy hozzám, annál jobban kellesz.

Cibulka. Folyton fogom törölni. És folyton foglak szeretni. Te vagy az én ideálom. Ne hidd, hogy azért, mert szép vagy. Azért, mert rajtad át kell esni.

Cibulka. Te egy nagyszerű nőkiválasztó vagy. Mindenki szívesen veszi azt a nőt, akit te fedeztél fel.

Misch. Mártonhoz, aki besomfordál és most a díszleteket rakosgatja. Hallotta? Mózes vagyok.

Márton. Az nem is olyan nagy sértés. Az híres ember volt. Az izraeliták főnöke.

Misch könyvével a sorba teregetett ruhákhoz megy és összehasonlítja a számokat.

Lujza. Mindig nekem kell Elvirát megvígasztalnom, mikor megsérted. Mártonhoz, rámutatva egy díszletdarabra. Mi ez a kék vászon?

Misch. Mindenki neked hízeleg. Undorító. Te vagy itt a királyné egy óra óta. És én vagyok az izé. Nem tudom, hogy hívták a Pompadour férjét. De ronda szerepet játszott, az bizonyos.

Márton. Nincs rajta, könyörgöm. Ott soha nincsen felhő, szép kis nagysád.

Márton. Nem, könyörgöm. De minden évben kirakom ide ezt a panorámát. Ez itt pálma, könyörgöm.

Misch. Ez a leggorombább disznó az egész áruházban. És most úgy énekel, mint egy csalogány. Casella-dolog!

Lujza. Ez gyönyörű lesz. Én még nem láttam így a kirakatot. Tavaly ilyenkor még nem voltam itt.

Lujza boldog mosollyal nézi a tájképet ábrázoló díszletdarabot. Riviéra!

Lujza. Nekem, aki egy pincében dolgozom, nappal is lámpánál, nagy dolog. És milyen élet lehet ott, ahol a világ ilyen szép!

Misch. Annál rosszabb rám nézve. Az ördög akárhova tegye ezt a kirakatot, a díszleteivel együtt.

Misch. De nem ilyen előzmények után. Elkeseredve, hirtelen. Tudod mit, elmegyek segédnek egy üzletbe Nizzába. Velem jössz? -48-

Lujza belenéz, belenyulkál. Jaj de elegáns dolgok! Piros szattyánbőr pénztárca! Megszagolja. Milyen jó bőrszaga van! Ebből fizetnek, ilyen elegáns mozdulattal! Mutatja.

Márton. Nem úgy fizetnek. Tessék csak ideadni. Elveszi. Így fizetnek. Mutatja. Fogja Márton, itt a jó borravaló!

Márton egy másik sált vesz ki. Én így viselem! Megköti kómikusan. Ez így fess. Felmegy a babák közé. Ugy-e szép, fess, Rivériás?

Lujza. Lakk papucs! És ez a kesztyű! Kalap! Ez melyiké? Kezében a kalappal a babákra néz.

Misch türelmét vesztve kikapja a kezéből -49- a kalapot, lecsapja. Nagyon dühösen. Ha ezt nem hagyod abba, nekijük megyek és mindeniket darabokra töröm! Felemelt ököllel megy neki a Casella-babának.

Most mind fenn állnak a kirakatban és egy pillanatra megint mintha mindannyian viaszfigurák volnának.

Casella 35 éves, de fiatalabbnak látszik. Nagyon elegáns. Kicsit kesernyés a szájakifejezése. Modora kitünő. Szerény, de energikus. Jóeszű és műveltlelkű ember. Bonyolultabb és érzelmesebb, mint felületes ismeretségre hinné az ember. Ezt azonban titkolni igyekszik az üzleti életben. Beszédközben néha felvillan az arcán és a tekintetében valami, ami az igen nagy temperamentumot, talán a kegyetlenségig is elmenő erőt mutatja. Mindenki megijed, még Misch is zavarba jön. Leereszti a kezét.

Casella. Kezét csókolom. Mischhez. Szervusz. Kezet nyujt. Még mindig haragszol rám?

Casella. Mondd kérlek, mit törsz össze? Lujzához. Valamit épp össze akart törni. Nem?

Casella mosolyogva. Misch, boldog vagyok, hogy látlak. Tíz év előtt haragudtál rám. Most abba a helyzetbe kerültem, hogy minden ifjúkori hibámat jóvátehetem. Bocsáss meg. Kezét nyujtja.

Casella a kirakathoz lép. Csak nem engem? Mit szólsz, kiraktak a kirakatokba. Az igazgató gyöngéd figyelme. Ízléstelen fráter. Ma láttam először. Igazad van. De már intézkedtem.

Lujza mindvégig nagyon elfogult, bámulja a nagy embert, reménykedik, fél tőle, mosolyog, zavarban van. Úgy beszél vele, mint iskolásgyerek a tanítóval.

Casella. Azt nem. Kár volna. Egy ilyen baba ma sok pénzbe kerül. De kap egy nagy fekete szakállat.

Casella. A régi Misch! Hirtelen harag, de aztán gyors és bölcs meggondolás. A régi vagy. Örülök az arcodnak. Miért vagy ilyen komor?

Casella. Nem nagyon. Nézi. Elfogult vagyok most. Nagyon szerettelek, Misch. Tudod, miért mentem ki Amerikába? Mert te megharagudtál rám. Nem találtam többé a helyemet. De most már hálás vagyok neked érte. Azóta… megkeményedtem. De most a kéreg alatt meg vagyok hatva, Misch. Ezt abból következtetem, hogy sokat beszélek. Úgylátszik, -52- én még mindig szeretlek, Misch. Ezt nem tudtam. Nem is nagyon örülök neki. Zavar az ilyesmi. Például: nincs maradásom, amióta megtudtam, hogy itt vagy. Csak átöltözni mentem haza. Kár, hogy össze akartál törni. De ma velem jössz. Mind a ketten velem jöttök. A kisasszony, remélem, átadta a meghívást? A kisasszonnyal megismerkedtem, ezt tudod, úgy-e?

Misch. Igen. Mártonhoz. Márton, menjen le a földszintre és nézze meg, hogy ott vagyok-e. Ha nem vagyok ott, akkor jó. Ha ott vagyok, küldjön ide fel és maga maradjon lent.

Casella. Örülök, hogy ilyen szép, fiatal és a tied. Velem jöttök mind a ketten. Kis szünet. Na? Hallgatás?

Casella. Neki itt többé semmi munkája nincs. Én felajánlom neki azt a munkakört és azt a jövedelmet, amit megérdemel. -53- Már három tervem is van számára. Ez egészen kedélytelen: egy óra óta csak az izgat, hogy mi lesz veled. Nem szeretem, hogy így hatsz rám.

Casella. Nagyon sötéten nézel rám. A régi dologért már nem haragszol, ezt feltételezem. Azért haragszol, mert a főnököd lettem? Vagy azért, mert a világon vagyok? -54-

Casella. Nagyon sötét vagy, de ez érthető. Na gyere, a fehér asztalnál egy pohár bor mellett jobb impressziód lesz rólam. Elmegyünk hárman vacsorázni. És onnan az operabálba. Nos?

Misch. Nem kell helyettem beszélned, nem vagyok én olyan nagy zavarban. Tudok én is felelni. Köszönöm szépen, de nem megyek.

Casella. Hát nem az operabálba. Erről igazán könnyen lemondok. Legyünk szentimentálisak, gyerünk a régi kis korcsmába, az Adolfhoz, kis menűt enni. Sok lovat és varnyút ettünk ott meg. Emlékszel még?

Misch. Mert ez nekem nem szentimentálizmus. Én még most is odajárok minden nap. -55-

Casella lecsap rá. Na végre, csakhogy tegeztél. Nehezen csaltam ki belőled. Most azért ne bosszankodjál. Hát gyertek akárhova, csak gyertek. Vagy restelsz velem jönni?

Casella. Ez nem tréfa. Nekem igen rossz hírem van. Ez vele jár a karriéremmel. Négy-öt újság jól él abból, hogy engem gyaláz. És másik négy-öt még jobban él abból, hogy hallgat rólam. Nagyon hosszú, szinte kínos szünet. Érdekes. Elég kínosan folyik ez a beszélgetés. Szünet. Én ezt olyan könnyű társalgási modorban képzeltem. De én csak egyedül társalgok. Senki se segít. Hát legalább kérdezzetek valamit. Na!

Casella. Ez jó kérdés. Nem tudom. Van sok aktivám és Amerikában sok adósságom. De azok várnak. Pénz nincs is. Csak bank. Na tovább!

Casella. Kicsi és nagy együtt: nyolcvanhárom. Az egyik bankomnak tizenegy, a másiknak hetvenkettő.

Misch Lujza felé. Hogy ő még jobban kábuljon és lássa, milyen kis pont vagyok én.

Casella. Ma délután hatkor megkezdtem a szabadságomat. Letettem a telefont. Mint a munkás a kalapácsot. Két hétig mindent kikapcsolok. Holnap elutazom Délre. Agyondolgoztam magamat. És egy kis bánatom is van. Azt is ki kell heverni.

Casella. Úgy-e mondtam. Úgy van. Illetve úgy volt. Vigyázatlan voltam. De meggyőződésem, hogy az efajta bánat éppúgy pénzkérdés, mint a kezdődő tuberkulózis. Nagyon intenziven utazni, szórakoztatóan élni, aludni, ha kell altatószerrel, de aludni! És Coué! Ez a fődolog, Coué!

Casella. Nem ismeri? Coué-féle módszer. Nagyszerű. Autoszuggesztió! Önrábeszélési módszer. Az ember egy mondatot, ami nem igaz, addig ismétel gépiesen, hangosan, amíg igaz lesz. Például, akinek rosszul megy, az gépiesen, hangosan elmondja egy nap tízezerszer is, hogy: «egyre jobban megy nekem, egyre jobban megy nekem, egyre jobban nekem, egyre jobbanmegy nekem… amíg végre tényleg… jobban megy neki! -59-

Casella. Most azt mondom… gépiesen darálja. Nincs bánatom, nincs bánatom, nincs bánatom… és máris érzem, hogy… nincs bánatom.

Casella. Most már csak egy kis vízkúra és így összesen két hétre becsülöm a bánatot. Akinél tovább tart, az nem tisztességes ember. Az költő.

Casella. Inkább okos. Sokat segített. Na mindegy. Holnap Nizza, kijózanodás és aztán a futó viszonyok után végre egy végleges nő, de végre, végre már egyszer egy olyan, akiért érdemes legyen verekedni, dolgozni… akinek természetes, hogy én vagyok a mindene… valami derült, pénztelen, egészen egyszerű, hűséges, nyugodt -60- kis lény. Lujzához. Ezt is maga fogja jobban megérteni.

Casella. Csak nem gondolja, hogy… De hát ez kínos volna, ha azt hinné, hogy én ezt magának adresszáltam. Én akarom, amit akarok, de ilyen hibákat nem szoktam csinálni. Különös fiú. Olyan, mint egy vad gyerek. Úgylátszik, érzékeny az új helyzettel szemben. Lehetséges, hogy megharagudott?

Casella. Ja úgy! Ez más. De remélem, azt is megmondta, hogy mikor megtudtam, hogy maga az övé, többé egy szóval sem…

Casella. Most sok mindent értek. De csudálom, hogy felteszi rólam. Hát rabló vagyok én? Miért mosolyog? Ő engem rablónak tart?

Casella. Nem, édesem, embert nem rablok. A tőzsdén, pénzt. Azt is kesztyűvel. De embert nem. Se férfit, se nőt. Mit csináljak? Maga nagyon tetszett nekem délután. Nagyon. Pillanat alatt megvolt a tervem. Erre kisül, hogy a másé. És épp az övé. Jó, hogy még nem voltam svungban. Könnyű volt fékezni és megállni. Érdekes. Na mindegy. Kis szünet után. Élnek a szülei?

Lujza. Igen. Az első ijedségben mondtam. Az apám éjjeli újságárus. De a padlásraktárban ingyen lakunk, mert a háziúr gyereke beteg és kecsketejet kell innia és a padláson velünk lakik két kecske és az apámra vannak bízva.

Lujza. Őrzi. Hát ő tulajdonképp… inkább… pásztor. Azért ebben is van szép. Mikor a kecske az ablakpárkányra kiáll. Nézi a sok háztetőt. Akkor nyugtalan és kívánkozik, mert azt hiszi, hogy azok mind hegyek. Szeretne rajtuk ugrándozni. Úgy kell visszatartani.

Lujza. De van. Nekem van egy kis tüdőcsúcshurutom, attól van néha egy egészen kis lázam. Harminchét, kéttized. Az kimondhatatlan, milyen kellemes. Csupa bágyadt szép gondolat. Mintha boldogság zúgna az ember fülében, fantázia, kis forró izgalom, mámor, hőség… olyan piros az arcom és olyan lelkesedés van bennem. A szegény embernek is van ám öröme, kérem.

Casella. De hát van neki joga magát börtönben tartani? Ő nem gondolkozik ezen?

Casella. A férfi akkor szenved, ha a nő ostoba és hosszúra nyujtja a szakítást. Okos nőnél a szakítási tusa a kegyelemdöféssel kezdődik. És nincs tovább.

Lujza lelkes meggyőződéssel. Én ezt mindig mondom. Ha az ember elmegy, hirtelen menjen, szó nélkül. Ne kínozza a másikat. Megijed attól, amit mondott. Már aki el akar menni. Én nem.

Casella. A szívnek is van érzéke a praktikusság iránt. Hamarabb gyógyul, ha érzi, hogy nem érdemes neki fájni.

Casella. Na, mindegy. Fődolog, hogy -65- már meg is van a lakásom Nizzában. Egy szalón, két háló.

Casella. Ma reggel nem tudtam, kinek. Délután fél hétkor tudtam. Most megint nem tudom.

Casella a saját képmásához. Ne nevess! Lujzához. Ő nem ismer rám. Bosszant ez a Misch. Micsoda primitív dolog, engem azzal gyanusítani, hogy…

Casella idegesen. Dehogy nem folytatom. Azt mondtam, engem gyanusítasz azzal, hogy itt előtted célzásokat teszek a kisasszonynak.

Misch. A holmimért voltam. És ideges vagyok, bocsáss meg. Ma rossz napom -66- van. És ez a találkozás felizgatott. Bocsáss meg.

Casella. Én? Te bocsáss meg nekem, hogy rádrontottam. De csak ezért. Mert ahhoz ragaszkodom, hogy mikor ez a kedves teremtés a nevedet kimondta ott lenn a kesztyűknél, attól a pillanattól kezdve én a legkorrektebbül viselkedtem.

Misch. Hát most, ha nem veszed rossz néven, nagyon kérnélek, hagyjuk ezt a témát.

Misch. Ha majd megjöttél a szabadságodról. Veszi a holmiját. Mi most lemegyünk a boltba, veszünk vegyes felvágottat és itt fönn esszük meg munkaközben. Ő segít nekem. Buzgón, türelmetlenül, túlzottan keféli a kalapját.

Casella. Hát az operabálból idejövök. -67- Addig talán jobb kedved lesz. De nem utazom el a nélkül, hogy komoly pozicióba ne emeltelek volna. Ha szépszerivel nem megy, erőszakkal.

Casella. Azt te mindig nyugodtan rábízhatod egy bankigazgatóra, hogy úgy ajándékozzon, hogy még maga az illető se vegye észre. Lujzához. Nehéz fiú!

Lujza. Ő mindig ilyen. Ő nagyon erős jellem, de csupa szív. Elérzékenyül.

Misch. Ilyen jellemrajzra… Zavarban… semmi szükség nincs, pláne tőled…

Casella. Nem vagy te egészséges, Misch. De elég boldognak látszol. Úgy nézem, ti szeretitek egymást.

Misch. De igen. Az életét. Azt szokta mondani: az élet előmenetel. És előmenetel: mindig több, mint ami van.

Misch most már oly tüntetőleg keféli a kalapját, hogy nem lehet félreérteni a türelmetlenségét.

Casella elmosolyodik. Jó, jó. Isten veletek. A viszontlátásra. Még ma éjjel hazamenet feljövök ide veled okosan beszélni. Nem utazom el e nélkül.

Kis szünet. Casella Mischt nézi, aki már kikefélte a kalapját, most idegesen csapkodja a kalapot a térdéhez, mintegy mondván: «eredj már.»

Casella hirtelen elindul balfelé. Gépiesen mondogatja, egyre hangosabban. Nagyon -69- kedves volt hozzám, nagyon kedves volt hozzám, nagyon kedves volt hozzám, nagyon kedves volt hozzám… és így tovább, amíg ki nem ment, még kint is mondja, a színfalak mögött.

Misch. Mit nézed? Hát igen, itt volt, személyesen. Ő maga. És most elment. Operabálba. Frakkban. Csillárok, bársonyok, zene, fény, étel, ital, nevetés, tánc, nők! Nők! Választani fog máma… utitársat. Helyetted fog választani, mást.

Lujza. Nem, csak boldog vagyok, hogy ilyen okos tudtál lenni. Mindig megijedek tőled, de most már kezdek rájönni, hogy a szíved jó, csak a szájad jár.

Misch. Régen… tíz év előtt, a kis korcsmában, az Adolfnál, mikor tervezgettünk, azt hittük: együtt alapítunk valami nagy céget. Előre emlegettük a címét: «Misch és Casella». Most végre megvan a cég. Ráírhatjuk a te szívedre. – Ma le fogom inni magamat. Gyere. Veszünk túnhalat és sajtot. És jó erős bort. És pálinkát. Kitűnő pálinkát, negyvenfokosat, erőset. Iszol te is? -71-

Misch. Én… téged foglak felejteni. Előre el foglak felejteni. Nagyon részegek leszünk. Jó?

Misch. Mondd, ha elhagynád ezt a szegény Mischt azzal az őszülő fejével… neked is fájna?

Misch nézi a pénzét. Valami apróm van. És egy szerencsedollárom. Ezt nem akarom beváltani. De szeretnék jó pálinkát venni.

Misch. Hogyne. Köszönöm. Ne szégyeld, Lujza. Hiszen hallottad, maga Casella is tartozik Amerikában!

Misch. Tíz perc mulva visszajövünk, csak idemegyünk a boltba vacsoráért. Márton rásegíti a kabátot. Addig rakja ki üresre ezt a kirakatot és vetkőztesse le ezt -73- a hat babát. A bal pult elejéről eltolja a holmit. Ezt a helyet hagyja szabadon, mert itt fogunk vacsorázni.

Márton felmegy a babák közé. Kezét csókolom, elnök úr. Kezet csókol a Casella-babának. Tessék jönni, méltóságos asszony. Egy nőbabát lehoz a középre a kirakat elé. Kezdi vetkőztetni. Ne tessék rossz néven venni, de most le kell vetkőzni. A fülét a baba szájához tartja. Nem hiszem. Hideg van, de azért nem fog meghűlni. Fülel. Ugyan kérem, én előttem? Hisz én öreg ember vagyok! Fülel. Hát persze, hogy férfi, de nagyon higgadt férfi, igazán. Fülel. Sajnálom, nincs kegyelem. Aki maga nem akar levetkőzni, azt levetkőztetik. Nem kell sajnálni a szép ruhát, mert szebbet kapunk ám, bizony! Na, nem kell makacskodni. Úgy, ni. Így. Hát bizony… a ruhácskát most levesszük, mert gyönyörű új ruhácskát kapunk helyette. Csak semmi szégyen, méltóságos asszony. Le a ruhácskával! -74- Kigombolja a ruha vállát és lassan ereszti lefelé a babáról a ruhát. Most aztán majd semmi se marad a testecskén. Egy, kettő, háárom. Ravaszul nevet. Ebben a pillanatban

Ugyanaz a szín, mint az első felvonásban. Jóval éjfél után. A baloldali pult eleje megterítve. Ételmaradékok, néhány boros- és pálinkásüveg. Misch és Lujza szemben ül egymással a pult elejétől jobbra és balra. Még esznek egy-egy falat gyümölcsöt. Isznak. Márton a babákkal piszmog. A babák sorban ülnek a kirakatszekrény előtt, csak Jeritza és Rockefeller áll. A babák balról jobbra néző profilban ülnek, mintha a jobboldali első páholyokba néznének. Át vannak öltöztetve és a következő sorrendben ülnek, balról jobbra: 1. Casella, frakkban, 2. orosz hercegnő, nagy estélyi ruhában, 3. Rockefeller, elegáns fehér nappali ruhában, 4. Jeritza, délelőtti ruhában napernyővel, 5. Ford, szmokingban, 6. francia grófné, nagy estélyi ruhában. A régi ruhák a két -76- pulton feküsznek. A kartonban hozott új nagy estélyi ruhák a jobboldali pulton. A kirakatszekrény teljesen üres és sötét. A régi szalóndíszlet és bútor már hiányzik belőle. A Riviera-díszlet, bútor és virág, pálma stb. a jobb hátsó sarokban várakozik egy rakáson. A kis tolókocsi a baloldali pult és az üvegszekrény között áll hátul. Két alacsony faláda van rajta.

Misch és Lujza határozottan részeg. Márton normálisan részeg, mint mindig.

Misch. Hetvenkettő. Rablóbanda! Állítsa el azt a grammofont, az ember a saját szavát nem hallja tőle.

Márton. Azt hittem, Misch úr örülni fog ennek a meglepetésnek. A földszintről cipeltem ide föl.

Lujza. Igen. Könnyű vagyok. Egy kicsit -77- repülök. De félig a földön vagyok. Mint mikor a repülőgép indul a mezőn.

Márton pohárral odalép. Hadd röpülök én is az uraságokkal! Koccint velük. Aztán a babák közé sétál.

Misch. Pedig az. Búcsúvacsora. Már kétszer találtam könnyet a szememben. Most megint homályosan látok.

Márton. Sokat tetszenek szórakozni. Mi lesz a munkával? Már hajnalodik, csináljuk meg a kirakatot, mindjárt reggel lesz.

Misch. Mit akar? Átöltöztettük a társaságot, ez volt a legnehezebb. A többi már játék. Miért nem iszik? Tölt neki.

Márton. Iszom én. Miattam ne tessék aggódni. Én nyugodtan iszom, nekem az nem ünnep, mint a Misch úrnak. Iszik. -78- A szép nagysád egészségére! Én szegény rabszolga.

Misch. Mi mind a ketten rabszolgák vagyunk, Márton. Csak én szebb vagyok mint maga.

Misch. De azért kutyák vagyunk mind a ketten. Maga kuvasz és én selyempincsi. Aki dolgozik, az kutya.

Lujza. Én nem vagyok szocialista. Engem már híttak sokszor a szervezők. Amíg csinos és fiatal vagyok, kapitalista vagyok. Ha majd öreg és csúnya leszek, be hagyom szervezni magamat.

Misch a csók után elmegy a babák előtt, egészen a sor jobb-végéig. -79-

Lujza leül a pult elé. Olyan könnyű vagyok, mint a toll. Olyan édes vagyok belül, mint a cukor. O te kedves muzsika! Kiáltva, Mischhez. Ne menj el tőlem!

Márton. Elnök úr ide ül. A szép nagysádhoz, akit szeret. Vigyorogva áll a baba mögé.

Lujza. Nem viszi. Itt marad. Megfogja a baba kezét. Jó estét, kedves elnök úr.

Misch Mártonhoz. Inkább erre vigyázzon. Nézze, mit csinált itt. A méltóságos asszonynak ráncos a harisnyája. Micsoda dolog ez? Így nem ülhet be a kirakatba. Eléje térdel, igazítja. Ennek feszülni kell. Hallja, állítsa el azt a grammofont, mert megölöm. -80-

Lujza Casella-babához. Elnök úr, mint látom, még nem táncolt az operabálon. Olyan síma minden rajta.

Misch nőbabához. Méltóságos asszony meg fog bocsátani, ha a térde fölé merészkedem nyúlni. Megteszi. De így nem ülhet a kirakatba.

Misch feláll. És a vállát kérem szabadabban. Több meztelenség. Igazítja. Ne felejtse el, hogy a kirakat tengeri fürdőt fog ábrázolni. Ön hódítani megy oda, mert ön erkölcstelen és nem munkával keresi a kenyerét, mint én, hanem a testével.

Lujza. Nem sírok. Gyönyörűen érzem magamat. Casella-baba kezét fogja. Miért sírjak? A Casella-baba vállára hajtja a fejét. -81-

Misch. Mert boldogtalanná tettél engem. Ne hajtsd a fejedet a vállára, ne vágyódjál úgy utána, úgyis megkapod, úgyis már az övé vagy.

Lujza. Bolond vagy. Nevet. Nehéz a fejem. Most az életről álmodom. Te Misch! Én nem leszek öreg asszony. Nekem még csak két-három évem van. Suttogva a babához. Vigyél el innen.

Lujza a Casella-babához húzódik. Ne engedj. Ez vissza akar húzni a pincébe. A napot akarom! Nekem tüdőcsúcshurutom van! Én levegőt akarok, virágot akarok!

Lujza Casella-babához. Én megmondom neked az igazat, én téged nem is szeretlek, nem, nem… tényleg… én azt a másikat -82- szeretem, azt a szegény fiút. Nem tehetek róla. Vigyél el innen! Ments meg! Bundát a papámnak! Engem taníttass! Zongorázni akarok! Angolul akarok tanulni. Művelt akarok lenni. Mutasd meg, hogy kell enni, hol kell lakni.

Misch. Hol kell lakni? Hotel de Paris, Hotel de Bakkara, Hotel de Napsugár, Palace de Homard, Hotel de Majonéz, Hotel de Millión!

Misch egy babához. Te! Mondd meg annak a tolvaj bankárnak, hogy mondja meg annak a szegény megszédült lánynak, hogy én ezt prospektusokból tudom, étlapokból, hirdetésekből tudom, plakátból, újságból, szegénységből, gyűlöletből, irigységből és vágyakozásból tudom, tehát jobban tudom, mint az orléansi herceg, mert az csak unalomból tudja. Mondd meg neki, te gazdag gazember, hogy én rongyos vagyok, de én tudom jobban… Én tudom a legjobban! -83-

Lujza Casella-babához, diadallal. Te nem vagy rongyos! Neked csuda a frakkod. Most játszom babával! Gyerekkoromban úgysem volt! Jaj de szép baba! Jaj de jó baba!

Lujza. Ez részeg! Részegen, kiabálva. Semmi közöd hozzám! Féltékeny vagy? Mit akarsz? Magad mondtad, hogy ez így lesz. Te mondtad, hogy nem tudod megakadályozni. Te mondtad, hogy nincs erőd.

Misch. Nincs erőm? Most részeg vagyok, most van erőm. Mindenhez van erőm! Takarodj mellőle!

Misch a Casella-babához. Ha ő nem megy… hát menjen ön a szeretőm mellől. Takarodjék, rabló! Nem megy? Mártonhoz, aki a karjába kapaszkodik. Hagyjon békén! Ellöki. Utoljára mondom: takarodjék! Nem? Hidegen nézel rám? Nem félsz? Hát megállj, betyár, most végre megmondom a szemedbe. Most nem hajlongok, most nem dadogok, most nem félek, megmondom ki vagy. Gazember vagy. Rabló vagy. Tolvaj vagy. Orgazda vagy. Megcsaltál engem is. Megloptál. Utállak, gyűlöllek, megvetlek, soha nem szerettelek, mindig undorodtam tőled, te betyár, te haramia, te bandita. – Nem sértődöl meg? Nem ugrasz fel? Nem ütsz meg? Ülsz és röhögsz? Hát most hallgass ide. Mindjárt nem fogsz röhögni. Te gazember és ti mind. Meghívod a lányt vacsorára. De előbb elvégezteted velem, szegény rabszolgával, -85- a nehéz munkát. Egy ilyen lányt a milliók közül kiválasztani. Kimosdatni, kitanítani. És elvenni az ártatlanságát. Te már készen kapod, fix und fertig, kikeresve, kifürösztve, mint nyugodt ringyót, akinek már fel vannak szárítva a könnyei. Én már leszoktattam a szüleit arról, hogy este hazavárják, de a pofonokat én vettem fel az apjától és az anyja engem akart megölni. Én már kikészítettem. Neked már nem kötelességed feleségül venni, ha gyereket kap tőled. Mindig csak a te dolgodat könnyítem, mindenütt a te utadat simítom, mert mindent, ami nehéz volt és piszkos volt, elkínlódtam helyetted én! Te csak jössz, elegánsan mosolyogva, készen veszed és viszed. Azt hiszed? Nem gazember. Most az egyszer emberedre találtál. Velem most leszámolsz! Előrántja a revolverét.

Misch. Hallgass! Itt most ítélet van és kivégzés. Nesze gazember! A revolver összes töltéseit rásüti a babára.

Misch. Ne jajgasson! Lujzához. Egy szót se halljak. Most megtettem. Pálinkát! Iszik. A babához lép. Ha megmozdultok, meghaltok! A babához, lihegve az izgalomtól. Most pedig… ide a pénzedet! Kiveszi a baba zsebéből a piros pénztárcát. Ha elárultok, meghaltok! A babához hajol. Élsz még? Meghaltál? Nem mozdulsz? Gazember. Ide a frakkodat! Lerántja róla a frakkot, a mellényt, a nyakkendőt. A maga kabátját eldobja. Magára ölti sorban a nyakkendőt, a mellényt, a frakkot. E közben: Most megtettem. Megöltelek és kiraboltalak. Hát ha kell világszenzáció, most itt van. A nagy Casellát megöltem és kiraboltam! Jöhetnek a cikkek a lapokban.! Na látod, hogy van erőm. Két munkáshoz, aki jobbról bejött a lövés zajára. Mit akartok? Ne mozduljatok, mert meghaltok! Rájuk fogja a revolvert.

Márton. Szent Isten, milyen botrány! A két munkáshoz megy, csitítja őket, némán magyarázza nekik, hogy Misch részeg. -87-

Misch. Mit csinálok? Kiélem magamat. Én, Misch, kiélem magamat. Én, kutya, emberré változom. Én, gyáva, nekibátorodom. Ne bámulj. Igyál! Ezen a világon én már csak így szerezhetek pénzt és frakkot. Most énvelem jössz el a Riviérára, még pedig azonnal! Ne reszkess! Igyál! Isten veled, áruház! Egy-kettő! A munkásokhoz. Ne bámuljatok. Igyatok! Vége a szolgaságnak! Most következem én, Misch, újjászületve, frakkban és vadul! Most lesz nap, levegő, tenger, kéjgyönyör, hangverseny és majonéz. Most jön gróf Monte Christo, aki azért lett gazdag, hogy megbüntethesse a rosszakat és megjutalmazhassa a jókat! Most lesz élet, amennyi csak kell. Előkelő társaság, szellemi beszélgetés és meleg étel. Mert ahhoz enni kell, hogy az ember a szívét és az agyát jóra használhassa. Éhesen csak haragudni lehet! De most nem haragszunk többé senkire! Mindenkit szeretünk! Megyünk! Megyünk! -88- Hotel de Million, Hotel de Milliárd! Megszállunk álnév alatt… A gyilkos és a szeretője… álnév alatt, frakkban… gróf Fontainebleau, herceg Marseillaise, báró Franciaország! Lujzához, aki sír. Ne sírj! Mit bámultok? Ha elárultok, meghaltok! Ne sírj. Gyere! Menekülj velem! Megragadja a karját. Meneküljünk!

Misch. Dehogy! Ne törődj semmivel! A jobb pulthoz ugrik, az estélyi ruhák közt válogat, összevissza dobálva őket. Vége a szegénységnek! Most jön a szabad élet, kaland és fényűzés! Majd én megmutatom neked. Éljen a Népszövetség! Ó te részeg -89- szép szabadság! Öltözz aranyba és selyembe! Vedd ezt fel! Vagy ezt! Itt a 4867-es! Meg a 8684-es! Amelyik jobban tetszik. Rengeteg fényes ruhát dob oda neki, keresztül a színpadon. Vedd fel mind a kettőt! Vegyél fel százat!

Lujza részegen, sikoltozva, nevetve. Crèpe Marocain… az új modell! Az enyém?

Lujza kapkodva válogat. Ez a virágos! Nem, ez az aranyszalagos! Vagy ez a csipke! Hímzés! Nem! De igen! Jaj! Hazamenjek? Hova vigyem? Hol vegyem fel?

Lujza miközben egy ruhával balrahátul kiszalad, sikoltozik és nevet. Ezt? A csipkéset? Visszaugrik. Azt a prémeset? Eldob egyet, másikat vesz fel a földről. Nem. Mégis a csipkéset! Ezt az arannyal? Nem. -90- A csipkéset! Te édes élet, ti drága szép kedves ruhák! Kirohan bal hátul.

Misch. Ne beszélj. Ha félsz, igyál. Balelőre megy. És most gyorsan, előre, hamar! Mielőtt az én angyalom felöltözik. Kész legyen! Kommandirozva. Kirakat!

Misch ezalatt kommandirozza őket. Háttér! Ég, felhő nélkül. Napsugár. Oldalfalak. Fák, bokrok, virágok. Kék tenger. Édes hullámok. Kis fehér vitorlák messze a kékségben. Tájkép. Pálma. Virág, virág! Márványkorlát. Napsugár! A korláthoz -91- a két álló alakot! Te szép Jeritza, te csudacsalogány! És az elegáns gentleman, amint beszélget vele. Azt mondja neki: «Ott voltam tegnap a Metropoliténben… isteni művésznő, ön szebben énekelt, mint valaha. Legyen szerencsém felhőkarcolómban, tízszer egymásután vacsorára!» A két álló baba a helyén van. Tovább! Az ülőket. Úgy, sorba. Szép orosz hercegnő, Tatjana Szemjonova, Woronzieff princessz! Oda melléje Ford, az autókirály. Percenként száz autót köp ki a gyára kapuja! Tovább! Madame La Comtesse de la Gyönyörű! A szélére. Tovább! A távolban angol hadihajók. Díszebéd a tengernagynál. Nézd csak Rockefeller, állj oda bátran, te ráérsz bámulni, hiszen óránként egy milliárd dollár a jövedelmed. Virágokat elébük! Napsugár! Muzsika! Muzsika! Zenekar a hullámokon! Mártonhoz, aki a Casella-babához futott. Mit akarsz?

Misch. Menj el tőle. Gyerünk tovább. A mienk az élet! Ugorj a kapcsolóhoz. Világítás! Napsugár! Riviéra!

Márton bekapcsolja a villanyt. A Riviéra fölragyog. Tündöklő napfényben, dús színekben fürdő csodakép. A színpad egyéb részei sötétek. Csak a Riviéra ragyog.

Lujza megjelenik a sötét hátsó balsarokban. A csillogó estélyi ruha van rajta. Gyerekes, részeg, boldog, bolond. Sikoltozik.

Lujza. Hol vagy? Nézz rám. Te bátor, gyilkos gróf! Nézd, milyen szép vagyok! Menekülünk?

Misch. Rögtön. Csak ezt a kortyot még. Nagy utazás előtt. Iszik. És most bátorság. Ne félj.

Lujza. Nem félek. Repülök. Édes, édes, elegáns vad gyilkos! Hova megyünk?

Misch balelőre húzta, ott összekuporodva állnak egymás mellett. Lujza félve bújik hozzá. Onnan a sötétből mutatja neki a ragyogó képet. Oda. Nézd. Ez az. Szép? -93-

Márton, aki eddig a balpultnál, a tolókocsinál állt, most nesztelenül, szinte alájuk tolja a kocsit. Tessék beszállni. Mindjárt indul az expresszvonat.

Misch. Gyere gyorsan. Majdnem lekéstünk az expresszről. Besegíti Lujzát, ő is beül. Szemben ülnek egymással, Misch ül a menet irányában.

Márton e közben, magában. Mozdony vizet vesz fel. Iszik, kikiált. Pécel, Tatatóváros, Párizs, London, Riviéra, beszállni! Indulás! Fütyül. S, s, s, s, s, s! A vonat hangját utánozva elkezdi lassan tolni a kocsit. A vonat útja: lassan át a színpad balszéléről elől a jobbszélre. Az egész utazás alatt Márton csöndesen sustorogva utánozza a vonatot, mint a gyerekek: S, s, s, s, s, s. Ezalatt Lujza és Misch vígan társalognak, naivul utánozva az úgynevezett «utazóközönséget».

Misch. Hogyne. Az expressz mindent érint. Nézd a szép mezőket. A vetés jól áll.

Márton a jobbszélre érve fütyül. Ablakot becsukni! Alagút! Kitolja őket a színpadról. Kívülről hallani a sustorgást. Már jönnek is be hátul, vissza a színpadra.

Misch. Ott van. Most bukkan elő. Nézd, hogy süt a nap. Milyen finom publikum sütkérezik a parton. Készülj fiam, mindjárt megérkezünk.

Misch. Csakhogy itt vagyunk. Kiszállnak. Gyere fiam és most légy nagyon előkelő. Mártonhoz. A poggyászt a Hotel de Milliónba!

Márton ételt, italt tesz a kocsiba és jobbra kitolja. Étkezőkocsi! Tolatás, harmadik vágány!

Misch bátran lép fel a pódiumra, a babák közé. Bemutatkozik, Ford felé. Nevem gróf Misch, kalandor. Hölgy, aki itt áll, metreszem. Hölgy neve Mercedes. Carmen Mercedes. Nem Lujza. Még nem grófné. Családom egyelőre ellenzi. De elveszem. Hölgy vágyódik önök közé. Isznak egy snapszot? Nem. Aha. Önök kokaint és morfiumot szoktak. Pincér, egy liter kokaint az előkelő társaságnak. Én fizetem. Ülj le Mercedes és rendelj, amit akarsz. Mintha egy pincérhez beszélne. Milyen kaviárjuk van? Beluga vagy Malossol? Mindegy. Hozzák mind a kettőt. Keverve. És egy… kettő… három… négy… öt adag majonézt. Hölgyeim és uraim, én érdekes ember vagyok. Rólam a lapok írnak. Úriemberek közt megmondhatom, bízom diszkréciójukban. Én öltem meg a híres Casellát. Fordhoz. Nemde Ford, Amerikából? Nevem gróf Misch. Ön nem nyujt nekem kezet? Az esküdtszék fel fog menteni. De ezért a sértésért segédeim felkeresik még ma este a kaszinóban. Hátat fordít neki. -97-

Misch középen áll Ford és az orosz nő közt. Orosz nőhöz. Nemde Woronzieff hercegnő? Találkoztunk az angol tengernagy ebédjén, őfelsége hajóján. Megkaptam illatos levelét. Lujzához. Mi az? Te oda ülsz, ahhoz, aki engem megsértett?

Lujza. Hagyja, Mister Ford, ne törődjék vele, ő ideges, amint valakihez egy szót szólok.

Misch. Ez az összetartás? Már az ellenségemmel flörtölsz? Mert gazdag? Orosz nőhöz. De kérem, de kérem, várjon, Tatjana Szemjonova, ne legyen türelmetlen.

Lujza. Köszönöm kérdését, még nem voltam Amerikában. A papám nem ér rá elkísérni.

Misch babához. Nem vagyok féltékeny -98- hercegnő. De vigyáznom kell rá, mert feleségül akarom venni.

Lujza. Ő hazudik, mert ő féltékeny. De nagyon könnyű megszabadulni tőle. Atyám híres kecskevadász. Mikor száll hajóra Mister?

Misch. Nyugtalannak látszom? Igazuk van hölgyeim. Ez azért van, mert szenvedek, Mercedes miatt. Leül a két baba közé.

Lujza. Nem élet ez itt nekem. Ford úr tovább visz engem innen. A Riviera monoton. Nem találja hercegnő? Mindig csak tenger és nap, kártya és ékszer.

Lujza. Ő elvisz engem Egyiptomba, ott neki pyramisai és tevéi vannak! Jöjjön velünk Jeritza asszony. Onnan Japánba megyünk. Ön énekelni fog nekünk a hajón.

Lujza. Hallja ezt a csacsi kérdést? Mischhez. Mert ő tovább visz engem, följebb!

Misch a babákhoz kiáltva. Hölgyeim és uraim. Látják mi történik itt velem? Szó nélkül tűrik ezt? Én nem tűröm. Én most fellázadok. Mindent el fogok mondani. Készüljenek el borzasztó dolgokra.

Lujza Fordhoz. Nekem adja a hajót? Oh köszönöm. A kapitány reggel jöjjön hozzám parancsaimat átvenni.

Misch. Hölgyeim és uraim! Nőért gyilkolni nem érdemes. Becsületszavamra mondom. Én tudom.

Lujza vadul felkiált. Mit akar mindig avval az egy gyilkossággal. Egy világháború után ilyenekkel jön!

Misch. Hölgyeim! Én izgatott vagyok. Én most mindent elárulok. Babához. Ne zavarjon kérem. Én ezt a nőt egy piszkos varróműhelyben fedeztem fel. Babához. Mindjárt kérem. Csak türelem. – Papucsban járt. Én öt nap nem vacsoráztam, hogy -100- neki téli cipőt vehessek. Babához. Tudja Ön mi ez? Nem tudja. Másik babához. Ilyen sovány volt, mert nem evett. Én állást szereztem neki az áruházban és a papájának is vettem téli cipőt. Én mindenkinek vettem téli cipőt.

Misch. Megosztottam vele az ebédemet és a vacsorámat. Én e miatt egy hét alatt két kilót fogytam.

Misch. Hölgyeim, a bajt Casella csinálta, aki máma meglátta őt az áruházban.

Misch. Mit csináljak kérem? Kényszerítsem, hogy velem maradjon a nyomorban? Annál sokkal több becsületem van.

Misch. Gyorsan kellett cselekedni. Hát én cselekedtem kérem. Én azt a csábító gazembert meggyilkoltam és kiraboltam, csakhogy ezt a nőt én vihessem a fényűzésbe, a boldog életbe!

Lujza. Vegyél el feleségül! Megbolondulok gyerekért. De mit csináljak? A kórházban szüljem meg? Rongyokba csavarjam? Lelencházba adjam? Én angol dadát akarok a gyerekemnek! Két szép angol nurse-t tiszta kemény fehérben!

Lujza. Nem rongyok közt, betegen! -102- Láttam egy fehér lakirozott minta-gyerekszobát, egy áruházban, fehér asztalokkal, üvegszekrényekkel. Egész éjjel sírtam. Hófehér lakk, fém, üveg, gumi! Porcellántálak, hőmérők, főzők, csészék, mérlegek, üvegek, kanalak, mint egy szép tiszta konyha. Egy kis szanatórium! Minden darabra emlékszem. A falakon meseképek. Fehér bölcső! És az a jó tejszag, amint forranak a tejek!

Lujza a Ford-babához. És te tisztelni fogsz, mert én tisztességes anya leszek és nekünk adod a házaidat és a gyáraidat és minden gyerek kap egy hajót és egy kapitányt és én minden gyerek után szebb és szerelmesebb leszek!

Lujza sikoltozva, sírva, nevetve, kiáltozva. És az anyám nagymama lesz és kap egy kis házat és a nagypapa egy bundát és nekem megveszed egész Kaliforniát és minden a mienk lesz, egész Amerika és még álmomban se fognak eszembe jutni -103- a szegény kereskedősegédek az ő ijedtségükkel, hogy teherben vagyok-e, vagy nem!

Misch kiáltozva. Nem játszom tovább! Felugrik. Hölgyeim, én nem vagyok nagyvilági gavallér én nem vagyok gróf, csak Misch vagyok, egy rongyos vénülő kereskedősegéd! Neki van igaza! Én önző vagyok, csaló vagyok, szamár vagyok! Nem vagyok gróf Misch! Gróf Szamár vagyok, gróf Mózes vagyok! Zokogva dobálja le magáról a frakkot, a mellényt, a nyakkendőt. Ez nem az enyém, ez se az enyém, ezt mind loptam, ez nem én vagyok, nem játszom tovább! Én hiába öltem érte! És ő jól tette, hogy megtagadott. És elhagyott és jól tette. És eldobott és jól tette. És még meg is büntet, azt is jól teszi. Ne gyilkoljatok nőért! Hát érdemes? Felzokogva. Hát érdemes volna, ha lehetne? Hát nem jobb, hogy nem lehet?! Zokogva, ingújjban, -104- leül elől a pódium jobbszélére, eltakarja az arcát. Csöndesen sír. Lujza lemegy, melléje ül. Mit akarsz tőlem?

Márton besomfordál balról, odaáll az agyonlőtt Casella-babához, onnan suttog titokzatosan, tenyeréből tölcsért csinálva. Távirat! – «Reggel érkezem, Casella.» Kezdi a Misch által eldobált ruhába öltöztetni az agyonlőtt Casella-babát a sarokban.

Márton. Ne ordítson. Gazdag ember akkor hal meg, amikor ő akar. Jöttek tanár urak és meggyógyították. Öltözteti.

Márton. Nem ölte meg. Csak egy pár golyót lőtt a tüdejébe. Mi az egy gazdag embernek? Pénzkérdés. Közben öltözteti.

Lujza. Nem érted? Nem tud meghalni, mert sok pénze van. Tódulnak hozzá a doktorok, -105- a tanárok. Az is megy hozzá, akit nem hivatott. Repülőgépen szállnak hozzá, egész raj, mint a varjak a szántóföldre. Sötét az ég a sok repülő tanártól!

Lujza. Muszáj neki, mert most gyógyul. Utazik a Riviérára, üdülni. Súgva. Nem ember! Baba!

Márton miután a kirakatba ültette a Casella-babát, térdig felgyűri a nadrágját.

Márton. Lakáj vagyok az elnök úrnál. Végre felfogadott. Lujza elé áll és meghajol. Szép nagysád, Casella elnök úr küldött. Épp most érkezett meg és látni kívánja -106- nagysádot. Azt mondta, azonnal tessék jönni. Parancsolja.

Márton inast utánozva, bejelenti. Misch grófné. Meghajol és utat mutat neki Casella felé.

Lujza felmegy a pódiumra, leül a Casella-baba és Ford közé. A baba vállára hajtja fejét. Úgye mondtam, hogy búcsú nélkül kellett volna otthagynom.

Lujza hevesen. Szó nélkül el kellett volna szökni, már délután, az első percben!

Casella. Bocsáss meg, ez csak kómikus, amit itt találok. Lujza díszben, te pedig, az árúházam leendő igazgatója, félmeztelenül, sírva. Ezen ne nevessek?

Lujza lejön Misch mellé, símogatja a fejét. Ne nevessen! Könnyű magának mirajtunk nevetni.

Lujza csak most jut eszébe az egész. Jézus Mária! A ruhám! Kirohan bal-hátul.

Casella. Ne zsenirozza magát, én is részeg vagyok, de én nagyon. Felmegy, leül Lujza helyére Ford és a Casella-baba közé. Ugyanolyan pózba ül, mint a Casella-baba. A Casella-babához. Ez aztán a meglepetés. A technika vívmánya. El se kell jönni és szeretik az embert. Fordra néz. Ki ez? Csak nem Ford?

Casella. Ujjé! Ennek tartozom százezer dollárral. Fölkel, elgondolkozik. Egy ilyen egyszerű kis munkáslány! Milyen szép tervem volt! Ránéz a Casella-babára. Hozzáhajol. Mi ez? Mi van a mellényeddel? -109- Micsoda lyukak ezek? És a plasztronod ki van égetve. Beszélj. Hát miért nem beszélsz? Szolga, hogy hívják magát?

Casella a Casella-babához. És te még élsz? Hány golyót kaptál? Nézi. Három, négy.

Casella. Akkor kettő melléje ment. Pech. Misch-hez. És mondd, kérlek, mit vétett ő neked?

Casella a Casella-babához. Te gazember, a távollétemben ilyeneket csinálsz? Mischhez. Azt mondja, egy szó se igaz az egészből. Te rémeket látsz.

Misch. Nem látok rémeket. Láttam a saját szememmel, mikor a lány a kezét fogta, szerette, ölelte és te mindezt tűrted, nyugodtan -110- ültél ott, mintha ez természetes volna.

Misch. De meggyógyultál és itt vagy. Szép kis gyilkosság, amely után két példányban van itt a halott. Ilyen pechem is csak nekem van.

Casella. Ha még egy kicsit konfundálsz, én sem fogom tudni, melyik vagyok a kettő közül.

Misch. Egy vagy vele. Felelős vagy érte. Ne bujkálj egyikből a másikba. Mikor csábítod, húsból vagy. Mikor felelősségre vonlak a revolverrel, fából vagy. Én: én vagyok. De te: nem vagy te. Te a pénzed vagy. Hát nem mindegy, hogy miből vagy?

Misch. Elöntött a keserűség. És mikor a szeretőm az öledbe akart ülni, beléd lőttem. Ez történt. -111-

Casella Fordhoz. Mondja kérem Ford. Maga ezt csak úgy nézte, hogy itt agyonlőnek egy embert, aki magának százezer dollárral tartozik? Micsoda üzletember maga?

Casella. Mindenesetre józanabb vagy, mint én. Nézegeti. Nagyszerű fiú vagy.

Misch. Milyen kegyetlenül nézel rám. Most szeretnél viszonzásul te lelőni engem.

Casella. Nem, fiam. A Casella-babára mutat. Talán ő. Én nem. Lejön hozzá. Lövöldözni, mikor felszabadulsz és részegen csapong a fantáziád, gátlás nélkül, ez te vagy. Akarod az én gondolatomat hallani, teljesen felszabadultan, gátlás nélkül? Én szeretném elővenni a pénztárcámat.

Casella. Igen. Ha te józan vagy, nem mered rámfogni a revolvert. Én meg nem merem elővenni a pénzt. Mikor ittunk, -112- mind a ketten zsebbe nyulunk. Te a nadrágzsebedbe. Én a kabátzsebembe. Mennyibe kerül ez a lány?

Casella. Látod, hogy fáj, ha valaki csak úgy… kiéli magát?… Te önző gyerek! Csak neked szabad vérig sérteni? Te agyonlőttél engem. Te lázadó vagy. Én kapitalista vagyok. Én így harcolok azért, akit szeretek. Illetve így harcolnék, ha másfajta ember volnék. És ha te másfajta ember volnál. És ha ő másfajta ember volna.

Casella. Több. Két szükséglet hatalmas találkozása. Két felhőnél ezt villámnak hívják. Két embernél még nincs neve. De éppoly világos és halaszthatatlan mint a villám. Ezt te is felismerted, különben nem öltél volna meg.

Misch. És te felismerted az én jogaimat, különben nem ajánlottál volna pénzt.

Casella. Jogai senkinek nincsenek. Csak Istennek vannak jogai. Fájdalmak vannak, -113- amiket komoly orvosságokkal kell csillapítani.

Misch. Az enyém csillapodni fog orvosság nélkül. Attól, hogy belátom, neki így jobb. Vidd el ingyen. Ha akarnám, se adhatnám el. Mert már nem az enyém. Ennyi joggal az Atlanti óceánt is eladhatnám neked.

Misch. Kár. Sok könnyet tudnék neked eladni a fölöslegemből. Nincs erőm ez ellen a világ ellen. Félreállok.

Misch. Nem sokat. Szimbólumnak: egy dollárt. Legyen ezzel fixírozva, hogy nem te vetted el, hanem én szabadultam tőle. Azért egy dollár, mert nincs több pénzem.

Casella. Ide vele. Üzlet üzlet. Tanulj -114- tőlem pénzzel bánni, Misch! Átveszi tőle a dollárt. Ezzel mingyárt törlesztek. Ford ölébe dobja. – Marad 99, 999!

Misch. Lujza, én pénzt adtam neki, csakhogy téged elvigyen tőlem. Az ő kezében volt az én lelkem nyugalma és ő azt eladta nekem egy dollárért. Olcsón adta. Most még vérzem, de nyugodt vagyok. Én is belepusztultam volna, ha velem maradsz. Menj vele.

Casella. Ez józan pozitivum, amit mondott. Itt két férfi beszélt egymással.

Lujza Mischhez. Én nem megyek vele. Mischbe kapaszkodik. Igaz ez? Nincs válasz. Ne csinálj ebből tréfát. Én veled maradok. Casellához. Kérem, ez mind bolondság volt. Ne nézzen így rám. Én ezt a szegény fiút szeretem. Nem megyek…

Casella. Annyiszor mondja, hogy respektálnom kell. Rövid ideig tartott a dicsőség. Casella-babához. Na? Most beszélj, te nagy nőhódító. Most megint terajtad -115- van a sor. Mert én elmegyek. Különben, várj. Nem fogsz másodszor is bolondot csinálni a távollétemben. Szolga.

Casella. Ács Márton, én haza akarom vinni innen a fejemet. Azonnal csavarja le arról a nevetséges emberről a fejemet és csomagolja papirosba.

Márton a Casella-baba fejéhez nyul. Ezek a fejek nem járnak le, kezét csókolom.

Casella. Szeretem, hogy még ilyen szituációban sem vesztem el a fejemet. Küldje reggel a lakásomra az egészet. Egyideig nézi Lujzát, aki görcsösen öleli a dacos, néma Mischt, aztán nagyon halkan mondja. Viszontlátásra.

Lujza. Mit akartok mindig ezzel a kérdéssel, ti ostoba férfiak? Ez a legbutább kérdés a világon. Elfordul és a szemét törli.

Misch. Na menj fiam. Én itt maradok. Egy óra mulva már munkába kell állnom. Már jön ilyenkor a személyzet. Fölmegyek a hatodik emeletre, a bútorosztályba, ott -117- kiválasztom a legszebb bőrkanapét és arra lefekszem egy órára. Eloltja a Riviérát. Jóéjszakát, Riviéra! Lujzához, halkan. Isten veled. Jobbra elsiet.

Lujza. Isten veled. Csak mikor Misch elment, akkor emeli fel lassan a fejét és néz utána szomorúan.

Elvira. Most jöttem. Már nyitás van. De te? Szétnéz. Mi volt itt? Te már itt vagy, vagy még itt vagy? Misch hol van?

Lujza. Te Elvira. Hallgass ide. Ne kérdezz semmit. A Mischnek este lefekvéskor egy pohár vizet kell az éjjeli szekrényére tenni. Ezt sohse felejtsd el.

Lujza. Ne kérdezd. Figyelj. Nagyon elfogódottan, gyorsan, halkan. Ha az ingeit meghozzák a mosásból, a gombokat mindig át kell nézni, hogy nem hiányzik-e egy se, mert ez nagyon idegessé teszi. -118-

Lujza. Semmi Lujza. Vasárnap tíz óráig hagyd aludni. Hétköznap hatkor kel. A feketekávét cukor nélkül issza. Vagdalt húst nem eszik. Paradicsomosat nem eszik. A majonézt szereti. Az ablak éjjel mindig nyitva legyen, télen-nyáron. Ha nyelésnél karcol a torka, rögtön küldd orvoshoz, mert a mandulája érzékeny. Csak glicerinszappant vegyél neki, mert a bőre is érzékeny. Ne hagyd a mostani szobájában lakni, annak nincs levegője. Menjetek inkább magasabbra, de napos szobába. Sír.

Lujza zokogva. Mit szólsz, milyen szerencse! Összeölelkeznek, sikongatnak. Elvira zokog, Lujza nevet, majd Elvira nevet és Lujza zokog.

Lujza. Olyan boldogtalan vagyok! Könyben ázó hangon. Vigyázz rá, kérlek. Ja igaz. Reggelire teát iszik. És vasárnap -119- tíz óráig hagyd aludni. És ha majd azok a borzasztó napok jönnek, vigasztald.

Lujza. Amikor elő fogjuk léptetni. Oda lesz a keserűségtől. Légy mellette ezekben a nehéz órákban. Győzd meg, hogy nem nekem köszönheti. Most… menj hozzá és maradj mellette. Veszi a kabátját, kalapját.

Lujza. Fölment szegény a bútorosztályba, a hatodikra. De ha lefeküdt, ne költsd fel addig, amíg nem muszáj. Menj… Már a baloldali liftnél áll. Isten veled, Elvira!

Egyszerre szállnak be: Lujza a baloldali liftbe, Elvira a jobboldaliba. A két lift egyszerre indul: Lujzáé le, Elviráé föl.

Liliom. Egy csirkefogó élete és halála. Külvárosi legenda hét képben.

*** END OF THE PROJECT GUTENBERG EBOOK RIVIERA ***

Updated editions will replace the previous one—the old editions will be renamed.

Creating the works from print editions not protected by U.S. copyright law means that no one owns a United States copyright in these works, so the Foundation (and you!) can copy and distribute it in the United States without permission and without paying copyright royalties. Special rules, set forth in the General Terms of Use part of this license, apply to copying and distributing Project Gutenberg™ electronic works to protect the PROJECT GUTENBERG™ concept and trademark. Project Gutenberg is a registered trademark, and may not be used if you charge for an eBook, except by following the terms of the trademark license, including paying royalties for use of the Project Gutenberg trademark. If you do not charge anything for copies of this eBook, complying with the trademark license is very easy. You may use this eBook for nearly any purpose such as creation of derivative works, reports, performances and research. Project Gutenberg eBooks may be modified and printed and given away—you may do practically ANYTHING in the United States with eBooks not protected by U.S. copyright law. Redistribution is subject to the trademark license, especially commercial redistribution.

START: FULL LICENSE

PLEASE READ THIS BEFORE YOU DISTRIBUTE OR USE THIS WORK

To protect the Project Gutenberg™ mission of promoting the free distribution of electronic works, by using or distributing this work (or any other work associated in any way with the phrase “Project Gutenberg”), you agree to comply with all the terms of the Full Project Gutenberg™ License available with this file or online at www.gutenberg.org/license.

Section 1. General Terms of Use and Redistributing Project Gutenberg™ electronic works

1.A. By reading or using any part of this Project Gutenberg™ electronic work, you indicate that you have read, understand, agree to and accept all the terms of this license and intellectual property (trademark/copyright) agreement. If you do not agree to abide by all the terms of this agreement, you must cease using and return or destroy all copies of Project Gutenberg™ electronic works in your possession. If you paid a fee for obtaining a copy of or access to a Project Gutenberg™ electronic work and you do not agree to be bound by the terms of this agreement, you may obtain a refund from the person or entity to whom you paid the fee as set forth in paragraph 1.E.8.

1.B. “Project Gutenberg” is a registered trademark. It may only be used on or associated in any way with an electronic work by people who agree to be bound by the terms of this agreement. There are a few things that you can do with most Project Gutenberg™ electronic works even without complying with the full terms of this agreement. See paragraph 1.C below. There are a lot of things you can do with Project Gutenberg™ electronic works if you follow the terms of this agreement and help preserve free future access to Project Gutenberg™ electronic works. See paragraph 1.E below.

1.C. The Project Gutenberg Literary Archive Foundation (“the Foundation” or PGLAF), owns a compilation copyright in the collection of Project Gutenberg™ electronic works. Nearly all the individual works in the collection are in the public domain in the United States. If an individual work is unprotected by copyright law in the United States and you are located in the United States, we do not claim a right to prevent you from copying, distributing, performing, displaying or creating derivative works based on the work as long as all references to Project Gutenberg are removed. Of course, we hope that you will support the Project Gutenberg™ mission of promoting free access to electronic works by freely sharing Project Gutenberg™ works in compliance with the terms of this agreement for keeping the Project Gutenberg™ name associated with the work. You can easily comply with the terms of this agreement by keeping this work in the same format with its attached full Project Gutenberg™ License when you share it without charge with others.

1.D. The copyright laws of the place where you are located also govern what you can do with this work. Copyright laws in most countries are in a constant state of change. If you are outside the United States, check the laws of your country in addition to the terms of this agreement before downloading, copying, displaying, performing, distributing or creating derivative works based on this work or any other Project Gutenberg™ work. The Foundation makes no representations concerning the copyright status of any work in any country other than the United States.

1.E. Unless you have removed all references to Project Gutenberg:

1.E.1. The following sentence, with active links to, or other immediate access to, the full Project Gutenberg™ License must appear prominently whenever any copy of a Project Gutenberg™ work (any work on which the phrase “Project Gutenberg” appears, or with which the phrase “Project Gutenberg” is associated) is accessed, displayed, performed, viewed, copied or distributed:

This eBook is for the use of anyone anywhere in the United States and most other parts of the world at no cost and with almost no restrictions whatsoever. You may copy it, give it away or re-use it under the terms of the Project Gutenberg License included with this eBook or online at www.gutenberg.org. If you are not located in the United States, you will have to check the laws of the country where you are located before using this eBook.

1.E.2. If an individual Project Gutenberg™ electronic work is derived from texts not protected by U.S. copyright law (does not contain a notice indicating that it is posted with permission of the copyright holder), the work can be copied and distributed to anyone in the United States without paying any fees or charges. If you are redistributing or providing access to a work with the phrase “Project Gutenberg” associated with or appearing on the work, you must comply either with the requirements of paragraphs 1.E.1 through 1.E.7 or obtain permission for the use of the work and the Project Gutenberg™ trademark as set forth in paragraphs 1.E.8 or 1.E.9.

1.E.3. If an individual Project Gutenberg™ electronic work is posted with the permission of the copyright holder, your use and distribution must comply with both paragraphs 1.E.1 through 1.E.7 and any additional terms imposed by the copyright holder. Additional terms will be linked to the Project Gutenberg™ License for all works posted with the permission of the copyright holder found at the beginning of this work.

1.E.4. Do not unlink or detach or remove the full Project Gutenberg™ License terms from this work, or any files containing a part of this work or any other work associated with Project Gutenberg™.

1.E.5. Do not copy, display, perform, distribute or redistribute this electronic work, or any part of this electronic work, without prominently displaying the sentence set forth in paragraph 1.E.1 with active links or immediate access to the full terms of the Project Gutenberg™ License.

1.E.6. You may convert to and distribute this work in any binary, compressed, marked up, nonproprietary or proprietary form, including any word processing or hypertext form. However, if you provide access to or distribute copies of a Project Gutenberg™ work in a format other than “Plain Vanilla ASCII” or other format used in the official version posted on the official Project Gutenberg™ website (www.gutenberg.org), you must, at no additional cost, fee or expense to the user, provide a copy, a means of exporting a copy, or a means of obtaining a copy upon request, of the work in its original “Plain Vanilla ASCII” or other form. Any alternate format must include the full Project Gutenberg™ License as specified in paragraph 1.E.1.

1.E.7. Do not charge a fee for access to, viewing, displaying, performing, copying or distributing any Project Gutenberg™ works unless you comply with paragraph 1.E.8 or 1.E.9.

1.E.8. You may charge a reasonable fee for copies of or providing access to or distributing Project Gutenberg™ electronic works provided that:

• You pay a royalty fee of 20% of the gross profits you derive from the use of Project Gutenberg™ works calculated using the method you already use to calculate your applicable taxes. The fee is owed to the owner of the Project Gutenberg™ trademark, but he has agreed to donate royalties under this paragraph to the Project Gutenberg Literary Archive Foundation. Royalty payments must be paid within 60 days following each date on which you prepare (or are legally required to prepare) your periodic tax returns. Royalty payments should be clearly marked as such and sent to the Project Gutenberg Literary Archive Foundation at the address specified in Section 4, “Information about donations to the Project Gutenberg Literary Archive Foundation.”
• You provide a full refund of any money paid by a user who notifies you in writing (or by e-mail) within 30 days of receipt that s/he does not agree to the terms of the full Project Gutenberg™ License. You must require such a user to return or destroy all copies of the works possessed in a physical medium and discontinue all use of and all access to other copies of Project Gutenberg™ works.
• You provide, in accordance with paragraph 1.F.3, a full refund of any money paid for a work or a replacement copy, if a defect in the electronic work is discovered and reported to you within 90 days of receipt of the work.
• You comply with all other terms of this agreement for free distribution of Project Gutenberg™ works.

1.E.9. If you wish to charge a fee or distribute a Project Gutenberg™ electronic work or group of works on different terms than are set forth in this agreement, you must obtain permission in writing from the Project Gutenberg Literary Archive Foundation, the manager of the Project Gutenberg™ trademark. Contact the Foundation as set forth in Section 3 below.

1.F.

1.F.1. Project Gutenberg volunteers and employees expend considerable effort to identify, do copyright research on, transcribe and proofread works not protected by U.S. copyright law in creating the Project Gutenberg™ collection. Despite these efforts, Project Gutenberg™ electronic works, and the medium on which they may be stored, may contain “Defects,” such as, but not limited to, incomplete, inaccurate or corrupt data, transcription errors, a copyright or other intellectual property infringement, a defective or damaged disk or other medium, a computer virus, or computer codes that damage or cannot be read by your equipment.

1.F.2. LIMITED WARRANTY, DISCLAIMER OF DAMAGES - Except for the “Right of Replacement or Refund” described in paragraph 1.F.3, the Project Gutenberg Literary Archive Foundation, the owner of the Project Gutenberg™ trademark, and any other party distributing a Project Gutenberg™ electronic work under this agreement, disclaim all liability to you for damages, costs and expenses, including legal fees. YOU AGREE THAT YOU HAVE NO REMEDIES FOR NEGLIGENCE, STRICT LIABILITY, BREACH OF WARRANTY OR BREACH OF CONTRACT EXCEPT THOSE PROVIDED IN PARAGRAPH 1.F.3. YOU AGREE THAT THE FOUNDATION, THE TRADEMARK OWNER, AND ANY DISTRIBUTOR UNDER THIS AGREEMENT WILL NOT BE LIABLE TO YOU FOR ACTUAL, DIRECT, INDIRECT, CONSEQUENTIAL, PUNITIVE OR INCIDENTAL DAMAGES EVEN IF YOU GIVE NOTICE OF THE POSSIBILITY OF SUCH DAMAGE.

1.F.3. LIMITED RIGHT OF REPLACEMENT OR REFUND - If you discover a defect in this electronic work within 90 days of receiving it, you can receive a refund of the money (if any) you paid for it by sending a written explanation to the person you received the work from. If you received the work on a physical medium, you must return the medium with your written explanation. The person or entity that provided you with the defective work may elect to provide a replacement copy in lieu of a refund. If you received the work electronically, the person or entity providing it to you may choose to give you a second opportunity to receive the work electronically in lieu of a refund. If the second copy is also defective, you may demand a refund in writing without further opportunities to fix the problem.

1.F.4. Except for the limited right of replacement or refund set forth in paragraph 1.F.3, this work is provided to you ‘AS-IS’, WITH NO OTHER WARRANTIES OF ANY KIND, EXPRESS OR IMPLIED, INCLUDING BUT NOT LIMITED TO WARRANTIES OF MERCHANTABILITY OR FITNESS FOR ANY PURPOSE.

1.F.5. Some states do not allow disclaimers of certain implied warranties or the exclusion or limitation of certain types of damages. If any disclaimer or limitation set forth in this agreement violates the law of the state applicable to this agreement, the agreement shall be interpreted to make the maximum disclaimer or limitation permitted by the applicable state law. The invalidity or unenforceability of any provision of this agreement shall not void the remaining provisions.

1.F.6. INDEMNITY - You agree to indemnify and hold the Foundation, the trademark owner, any agent or employee of the Foundation, anyone providing copies of Project Gutenberg™ electronic works in accordance with this agreement, and any volunteers associated with the production, promotion and distribution of Project Gutenberg™ electronic works, harmless from all liability, costs and expenses, including legal fees, that arise directly or indirectly from any of the following which you do or cause to occur: (a) distribution of this or any Project Gutenberg™ work, (b) alteration, modification, or additions or deletions to any Project Gutenberg™ work, and (c) any Defect you cause.

Section 2. Information about the Mission of Project Gutenberg™

Project Gutenberg™ is synonymous with the free distribution of electronic works in formats readable by the widest variety of computers including obsolete, old, middle-aged and new computers. It exists because of the efforts of hundreds of volunteers and donations from people in all walks of life.

Volunteers and financial support to provide volunteers with the assistance they need are critical to reaching Project Gutenberg™’s goals and ensuring that the Project Gutenberg™ collection will remain freely available for generations to come. In 2001, the Project Gutenberg Literary Archive Foundation was created to provide a secure and permanent future for Project Gutenberg™ and future generations. To learn more about the Project Gutenberg Literary Archive Foundation and how your efforts and donations can help, see Sections 3 and 4 and the Foundation information page at www.gutenberg.org.

Section 3. Information about the Project Gutenberg Literary Archive Foundation

The Project Gutenberg Literary Archive Foundation is a non-profit 501(c)(3) educational corporation organized under the laws of the state of Mississippi and granted tax exempt status by the Internal Revenue Service. The Foundation’s EIN or federal tax identification number is 64-6221541. Contributions to the Project Gutenberg Literary Archive Foundation are tax deductible to the full extent permitted by U.S. federal laws and your state’s laws.

The Foundation’s business office is located at 809 North 1500 West, Salt Lake City, UT 84116, (801) 596-1887. Email contact links and up to date contact information can be found at the Foundation’s website and official page at www.gutenberg.org/contact

Section 4. Information about Donations to the Project Gutenberg Literary Archive Foundation

Project Gutenberg™ depends upon and cannot survive without widespread public support and donations to carry out its mission of increasing the number of public domain and licensed works that can be freely distributed in machine-readable form accessible by the widest array of equipment including outdated equipment. Many small donations ($1 to $5,000) are particularly important to maintaining tax exempt status with the IRS.

The Foundation is committed to complying with the laws regulating charities and charitable donations in all 50 states of the United States. Compliance requirements are not uniform and it takes a considerable effort, much paperwork and many fees to meet and keep up with these requirements. We do not solicit donations in locations where we have not received written confirmation of compliance. To SEND DONATIONS or determine the status of compliance for any particular state visit www.gutenberg.org/donate.

While we cannot and do not solicit contributions from states where we have not met the solicitation requirements, we know of no prohibition against accepting unsolicited donations from donors in such states who approach us with offers to donate.

International donations are gratefully accepted, but we cannot make any statements concerning tax treatment of donations received from outside the United States. U.S. laws alone swamp our small staff.

Please check the Project Gutenberg web pages for current donation methods and addresses. Donations are accepted in a number of other ways including checks, online payments and credit card donations. To donate, please visit: www.gutenberg.org/donate.

Section 5. General Information About Project Gutenberg™ electronic works

Professor Michael S. Hart was the originator of the Project Gutenberg™ concept of a library of electronic works that could be freely shared with anyone. For forty years, he produced and distributed Project Gutenberg™ eBooks with only a loose network of volunteer support.

Project Gutenberg™ eBooks are often created from several printed editions, all of which are confirmed as not protected by copyright in the U.S. unless a copyright notice is included. Thus, we do not necessarily keep eBooks in compliance with any particular paper edition.

Most people start at our website which has the main PG search facility: www.gutenberg.org.

This website includes information about Project Gutenberg™, including how to make donations to the Project Gutenberg Literary Archive Foundation, how to help produce our new eBooks, and how to subscribe to our email newsletter to hear about new eBooks.

Misch	Somlay
Lujza	Makay Margit
Casella	Táray
Elvira	Papp J.
Cibulka	Forgács A.
Márton	Makláry
Balla	Sugár
Öreg hölgy	Bacsányi P.
Grill ur	Bodnár
Első tűzoltó	Nagy
Második tűzoltó	Lengyel

The Project Gutenberg eBook of Riviera

RIVIERA

SZEMÉLYEK

ELSŐ FELVONÁS

MÁSODIK FELVONÁS.

MOLNÁR FERENC
SZÍNMŰVEI:

THE FULL PROJECT GUTENBERG LICENSE