The Project Gutenberg eBook of Mák by Dezső Kosztolányi

Ének Virág Benedekről.

Jaj, hogy szerettem volna élni régen,
Vén századok bús mélyein, korábban,
Mikor a lélek nyilt, a jóság s nem ma
A buta »modern technika« korában.
Otthontalan bolyongok, hazavágyván
És sírva vágyom vissza, ami volt már,
Akkor a szemek föl az égre néztek
S úgy állt a szív, mint liliomos oltár.
Az emberek akkor meghaltak őszen,
Mosolyogván az aszú, édes őszben
Szivükbe hordták az örök szerelmet
S mindég holdfényben mondták, hogy: szeretlek.

Jó emberek között folyt volna éltem,
Tán itt, ahol most élek észrevétlen.
Köröttem – essős akvarell – Tabán,
Nyugodt lennék, vagy boldog is talán.
Ülnék otthon az ablakmélyedésben,
Sétálnék egy-egy régimódi, halvány
Leánnyal a haldokló némaságban,
Vagy bogarásznék a Gellérthegy alján
És uj boron, mikor habos a rámpás –
Kapukulcs a kezemben s kézilámpás –
-4- Korhely árnyékomat nyomomba húzván
Mennék haza a kormos, süket utcán.
Aztán csak várni – az élet elröppen –
Horátius-t olvasni, esti ködben,
Álmodni mélyen és álmodni resten
S télen táncolni, túl, a kicsi Pesten.

Ma hogy a föld vérünk, könnyünket issza
Szeretnék futni: vissza, vissza, vissza.

Itt szomszédomban, az ordas hegyek közt
A »szent öreg« élt, Virág Benedek.
Kovakővel gyujtotta meg a gyertyát
S lúdtollal körmölt magyar éneket.
Akkor se ismerték nálunk a költőt,
Futó szegény vad, elbujt reszketeg,
Görcsös szókat gyalulva gyúlt szemekkel,
Tág pupillával nézte az eget.
Sokszor megállok most, hol ő lakott rég
S alázatosan és magamba szálló
Lélekkel kérdem, mi maradt belőle?
Egy kis küszöb s egy villamos-megálló.
De én gyakran elmentem volna Hozzá,
Hogy lelkemet szava beharmatozná,
Piruló arccal néztem volna rája,
Hogy mit mond papos és szigorú szája,
Lobogó nyakkendővel és kalandos
Frizurával, én ifjú, ósdi lantos
Olvastam volna néki órahosszat,
-5- Versekbe szedve A’ hazát, az Aether-t
És írtam volna Daphnis-ról s Chloé-ról
S „Magyar Jövőnk“-ről vagy száz hexametert.
Ő meg bólintott volna a homályon
S én lehajoltam volna, hogy megáldjon.

Zsinóros, régi atillát viselt még
Ráncos kezű és prédikáló bölcs volt
Szobája, mint agg papok szobája,
A szekrényében likőr és gyümölcs volt:
És dícsérvén a Poézis hatalmát
Átnyujtott volna versemért egy almát…
-6-

Bús pesti nép.

Ó én szeretem e bús pesti népet,
Mely a külső-Józsefvárosba tépett
Ruhákba jár vasárnap délután

És ámolyogva, szédelegve hallja,
Hogy döng a tükrös kávéházak alja
S a mozi-reklámokra néz tunyán.

Sokszor úgy érzem, szinte-szinte vétek,
Hogy csöndben élek, nem nézek felétek,
S az álmok lenge fodrát fodrozom.

Ilyenkor aztán, elhagyott vasárnap,
Kis görbe közein a téli sárnak
Vezeklőn járok, az utcátokon.

Itt élnek ők, a kedveskék, e járdán,
Letaposott cipősarokkal, árván,
Kávémérésbe bújva hallgatag.

Éhes leányaik, kiket szeretnek,
Kopott árvácskák, fáradt, vézna szentek,
Gázláng alatt sötéten állanak.
-7-

Ki nézte meg, mit rejt szobájuk árnya?
Ki leste meg, van-e ágyukba párna?
Ki látta, hogy mi a bús pesti nép?

Én láttam a munkást és lázra bujtott
Sápadt arcát, hogy rossz szivarra gyujtott,
Én láttam a föld vérző szivét.

Bármerre mennék, ide visszatérnék,
Bármerre szállnék, átkozott, szegény nép,
A gondodat kiáltaná a szám.

Mert bánatkővel van utcád kirakva,
Szemed a bánat végtelen patakja
S jaj, ez a föld, e bús föld a hazám.
-8-

Ó régi kávéház…

(Somlyó Zoltánnak.)

Ó régi kávéház, ahol oly sokszor ültem,
Hadd nyissam ki az ajtód, leülni még szabad tán,
Csak mint a koldúsnak, aki pihen a padkán
S megnézni, mi maradt belőlem és körültem.
E nyári koraestén, hogy még mind vacsoráznak,
Meginnék asztalomnál egy langyos, esti kávét,
És mint hívő keresztény elmondanék egy ávét,
Multán az ifjúságnak s multán a régi láznak.

Barátaimról és egy isteni merésű
Vad költőről, aki itt ült vörös ajakkal,
Meggyszínű mellényben, szuroksötét hajakkal,
Melyekbe szikrázott és recsegett a fésű.
Itt ültünk boldogan s haragos szavainkban
Bombák aludtak és egy új kor lelke éledt,
Mi rongyos éhesek, lovagjai az éjnek,
Mint boldog gyilkosok, mint gyilkosok oly ifjan.

Mert boldog gyilkosok az óra gyilkolói,
Kiknek talentumot egy isten kegye osztott
És tétlenül nézik a zöld kávéházi posztót,
Melyen fehéren futnak a billiárd golyói.
-10- És boldogok voltunk, mikor a nap lehajlott,
Itt a profán zajban szárnyat kapott a lelkünk,
És drága nők felé egy-egy verset tereltünk,
A füstből, a fényből egy ártatlan galambot.

Virradtig vártunk itt s istennél szabadabban
Mentünk ki hajnaltájt az elhagyott utakra,
Egészséges fogunk a zuzmarát harapta,
S fürödtünk álmosan a gőzfürdői habban.
Kopott kabátunkon a fagy csillaga feslett,
S a bús Dohány-utcán roszarcú szeretőkkel,
Mint rózsaszínű rózsák lassan ringtak a nők el;
Éreztük életünk s a sötét Budapestet.

Áldott cigány időm, áldott elektromosság,
Mely mostan is hullasz, heves fényt szaporázva,
Ingmellemen búsan remeg egy régi pászma,
De sugaraid arcom csak fanyalogva mossák.
Merengek tétován e fáradt-fényű fürdőn,
Szemét közt turkálok nem-csitult bánatommal,
Emlékeket vetek fel megmozduló botommal,
S nézem a tükrökön meggyérült régi fürtöm.

Szentelt tanyája te szívemnek és szavamnak,
Mely álmokat adtál s nem ismert drága mámort,
A forradalmas ár békült medrén aláfolyt,
S most csöndes újra már a párna és a pamlag.
A harcos áll csak itt, ki magát meg nem adja,
Keresem a barátot, ki gyakran itt marasztalt,
-11- Megkoppintom félénken a poharat, az asztalt,
S a szívem, szívem is, hogy régi-e a hangja.

Mit járok erre még? Azok már mind alusznak,
Kik álmosak voltak és valaha egy széken
Nyugodtak, kisdedek az isten kebelében,
És már víz is jutott a szomjas Tantalusnak.
Árvábban ballagok ki, mint az az éji árús,
Ki bádogbékát és csörgőt tesz asztalunkra
S éjfél után bolyong kelletlen és korán-bús
Arcára könny esik, mert már mindenki unja.
-12-

Szeszélyes akkordok
a holdról.

Ma félek a holdtól,
E sárga koboldtól.
Félek.

Kisérteni feljött.
Körötte a felhők
Állnak.

Olyan buta-bámész,
Bandsítva reám néz
Némán.

Jaj, mindenem elhagy.
Oly végtelenül-nagy
A föld.

Meg is halok, érzem,
Reggel hideg ércen
Fekszem.

Birkózzak a holddal?
Sötét a hegyoldal
Alja.
-13-

Zsákutca tövében
Elkondul a léptem
Búsan.

Az éjszaka ül meg,
Bársonypuha, fülledt,
Hőség.

Azt hinni, meleg vér
S mikor tova mennél,
Megköt.

Vér fűszere buggyan,
A zegzugos utban:
Hulla.

Az éj csunya lánya,
Ha jönne, utána
Sírnék

Egy kapuba állnék,
Szólnék neki – árnyék –:
Anyám.

Ha jönne barátom
Júdásian-áldón
Mennék,

Kígyózva, elébe
S a tőrt a szívébe
Döfném.
-14-

Baljóslatu sarló
Reámveti gyarló
Fényét.

Félarca nevet le,
A fénye kezembe
Tallér.

Dinnyék szaga szálldos
És émelyeg álmos
Lázzal.

Vad illat a fákon
Lihegve kitátom
A szám.

A mély utak alján
Kúszom sunyi-halvány
Rabló.
-15-

Lánc, lánc, eszterlánc…

Lánc, lánc, eszterlánc,
Eszterlánci cérna.
Kisleányok bús körében
Kergetőzöm én ma.
Nincs semmi aranyom,
Jobbra-balra löknek,
Körbe körbe, egyre körbe,
Láncán kis kezöknek.
Merre menjek, szóljatok,
Hátra, vagy előre;
Az erdőbe megbotoltam
Egy nagy, csúnya kőbe.
Voltam én is jófiú,
Istenem, de régen.
Csigabigát én is hívtam
Künn a régi réten,
Verset mondtam én is ám
Gilice madárra,
Magyar gyerek gyógyitotta,
Török gyerek vágta.
Jártam az erdőkben is
Csillagot keresve,
-17- Aranykapun én is bújtam
És aludtam este.
Nézzetek rám, húgaim,
Éjjel most nem alszom.
Bámulom a holdvilágot,
Véres már az arcom.
Nézzetek rám, lelkeim,
A cipőm levásott.
Körmeimmel kárörömmel
Csúnya gödröt ások.
Szánjatok meg, szíveim,
Rongyos a kabátom.
Szédül a tánc, szédül a lánc,
Már utam se látom.
Szeretem a láncot én,
De úgy fáj e sok lánc,
Szeretem a táncot is én,
Csakhogy ez pokoltánc.
Engedjetek innen el,
Hagyjatok magamra.
Este szépen süt a lámpám,
Este jó a kamra.
Hagyjatok szaladni még,
Tündérekbe hinni.
Fehér csészéből szelíden
Fehér tejet inni.
-18-

Séta a városon kivül,
vidéken.

Egy-két lépés s elfogy az aszfalt.
És a mező
Terit a földre gazdag asztalt.

Itt csend van, csak pár bús fa bólong
S halkan regél
Az avar és a sárguló lomb.

Azt mondja, mély, mély, mély a bánat,
Örök-igaz,
Mint a hegyek és mint az árnyak.

A rózsa váltja koszorúját.
De egy marad:
Az élet és a szomorúság.

Én már kacagtam s győzve-győztem,
Most leülök
A sárga, fejedelmi őszben.

Sok nyár és sok lány nevetett rám,
Csendben kihull
Kezemből égő cigarettám.
-19-

Üres kezekkel mit akarjak?
Csak sirni jó.
Fölöttem köd és csúnya varjak.

A szívem semmire se vágyik,
És ríkatom
Az őszi bánat furulyáit.

(Szabadka.) -20-

Ének
régi otthoni dolgokról és egy régi
fájdalomról.

Ha volna egy kevés remény,
A lelketek megmenteném,
Ti drága-drága szentek,

Kik ültök otthon tétován
Az elhagyott szobák során
S este sétálni mentek.

De nincs remény, de nincs remény,
Az élet az kemény, kemény.
Én száz mérföldre estem.

Mi segitsen az életen,
Elixir ott fönn sem terem
A bűvös Budapesten.

Jaj, barna, csunya butorok…
Gipsz-szobrok… sirva bódorog
Itt a bus, régi gyermek.

Mi volt valaha tiszta rend,
Én nékem fáj és bárha szent,
Hiszem most őrületnek.
-21-

Hogy éltek itten, kedvesek?
Sopánkodtok: »Megint esett…«
De a nap is süt, untig.

Az örömötök annyi csak,
Hogy egy kismacska néhanap
Az öletekbe ugrik.

Becéztek minden kicsikét,
Aranyhalat, kutyát, csibét,
Mi gyenge és szegényke.

Szóltok: »Képzeld csak, édesem,
Multkor megyszósz volt, édesen,
Mint valaha, hat éve.«

Az esemény… Mi esemény?
Az, hogy kisült a sütemény,
S megáll egy uri, ringó

Kocsi a házatok előtt,
És hogy jó a barackbefőtt
És hogy megért a ringló.

Olykor mulatság, Anna-bál,
A kistó tündérfényben áll,
Ladik hasitja rengve.

Ha látom is, nem látom én,
Odaviszem az átkom én,
És fáj a zaja-csendje.
-22-

A városházán ragyogó
Piros-fehér-zöld lobogó.
És ha feketét láttok:

»Ki halhatott meg?« kérditek,
A szívetek nem érti meg
És elfagy drága szátok.

Most már az este lehajolt,
A park felett sétál a hold
S a Kossuth-utcán porzó

Zöld ködbe jár az úri nép,
Hallgatja a cigányzenét
És áll az esti korzó.

A holdat látom égni még
S a régi még, a régi még,
A régi-régi hold még.

Apám, anyám, öreganyám,
Kishugom, bár – mint hajdanán –
Én is a régi volnék.

Mert vén Szabadka áldalak,
Mit hosszu, bús évek alatt
Hittem sorsnak, hazának.

Te álom voltál és regény,
Poros hárfája »A szegény
Kisgyermek panaszá«-nak.
-23-

Ti meg, jó lelkek, éljetek,
Már nem lehetek véletek
S nem látom soha többé,

Hogy vési a szobrász idő
A búsitó, a békitő
Arcotok csunya tömbbé.

Csak azt tudom, hogy hat felé
Kimentek majd a gyors elé.
Nem vágytok semmi másra.

És nézitek, a pesti gyors
Hogy vágtat el, mint messzi sors,
Uj és uj állomásra.
-24-

Nem szabad feledni.

Hadd éljek még – hogy beteljék felettem,
Amit számomra valahol kiróttak.
Be akarom még csukni az ajtókat.
S kinyitom az ajtót, mit elfeledtem.

Kit megbántottam, megvígasztalom majd,
Ki megbántott, azon még bosszút állok.
Korán kelek, hogy lássam a világot
S estente halljam még a régi lomb-zajt.

Egy-két szegénynek még levelet írok.
Megnézem még a szabadkai házat,
Hol porba vert a gyász és a gyalázat
Egy nyári éjen s sírok, újra sírok.

Elutazom oda, hol sose jártam.
Egy ismeretlen ablakon benézek.
Józan leszek, rikkantok, mint a részeg.
Sötétbe járok. Járok a sugárban.

Aztán, mikor elérkezik a vesztem
S végére hajlik már emberfeletti
Nagy életem – mert nem szabad feledni –
Tisztán és fényesen a sírba fekszem.
-25-

Sötét, nehéz tavaszi ég.

Sötét, nehéz, tavaszi ég,
Viharba járó, tintakék,

Én néked viszek koszorút,
Te mindeneknél szomorúbb

Bús gerjedés, bús temetés,
Oly fullatag, olyan nehéz

Hogy lehull érett koponyám
A gyászod lila vánkosán

És én is a tavasz vagyok,
Fiatal, búskomor papod.

A sírban elrohad a hús,
De te azt mondod, nyílni bús,

Bús küzdeni, bús kezdeni,
Időt és lelket veszteni.

A lelkem még oly fiatal,
De látja, hol a ravatal
-26-

S bár gerjedő és bár merő,
Súlyos-bús, mint te, szent erő,

És hallgatag és tiszta-új,
A kincse roppant mázsasúly,

Roskadtan a jövőbe néz
S mint a tavasz, sötét, nehéz.
-27-

Mély éjeken.

Mély éjeken hányszor nézlek, te Térkép,
Hogy sistereg fehéren künn a hó.
Így rohanok egy pirinyó vasuton,
S ringat tovább egy pirinyó hajó.
Festéktócsádon, a lilán, a zöldön,
Én vagabund, dalolva utazom.
Járok japán, olasz és muszka földön,
Síró vizen és sívó szárazon.
Távolságok és sínek gombolyagja,
Ölembe gombolyul a messzeség.
Hipp, itt a vizen, hopp, most ott a földön,
Hipp-hopp valóra válnak a mesék.
Megszínesül a lázamtól a karton,
Zászlók feszülnek ki a sárga parton,
Az óceánon vezetem a tollam,
Azt mondom csendben: itten nyugalom van,
Sápadva mondom, hol kékebb a festék:
Itt viharoktól vemhesek az esték
És tollammal, ha nem lát senki, senki,
A festett vizből hinárt emelek ki.
Az ablakon fehért fehérre hímez
A fagy, akár egy kinai leány.
-29- Békés szivar füstöl a hosszú utca
És nesztelenül iszom a teám.
A villanyom – Aequator napja – lángol,
A kis vasut is mintha zengene
A mély s a messze egy ütemre lüktet
És zúgni kezd a térkép tengere.
-30-

Egy új poéta panasza
a régi holdhoz.

Hogy a hűs márványerkélyre léptem,
Rámnyujtotta bús, hideg kezét.
Görbe, zöld hold az Ezeregyéjben
És kérdezte: emlékszel-e még?
Hogy a hűs márványerkélyre léptem,
Húrozottan rezdült az azúr,
Hipnotizált pilláim lehunytam
S borzongott idegem és a multam,
Mint holdfényben a zongorahúr.

Ottan ültem esti toalettbe,
Búsan ringatott a kerti szék
S éreztem szájamban émelyegve
A pezsgő s a nyúl kövér ízét.
Gondoltam hanyatló életemre
Messze volt már s olyan furcsa volt.
Messze rémlett, messze, mint egy álom.
Üvegablakon, diákszobákon
És fölöttem ugyanaz a hold.
-31-

Rokkant álmodó, zavart szemekkel
Néztem, amíg tovavágtatott,
Mint aszfalton, délben, a vakember
Vak szemével nézi a napot.
Cinikusan, hitetlen szemekkel
Néztem őt és nem láttam meg őt.
De szelíden rámhajolt és átfont,
Altatódalt hintett, éji mákonyt
És derengett szemeim előtt.

Csak még egyszer nyúlhatnék feléje
Tárt kezekkel, álmaim fokán
És imádnám – ó Kelet regéje –
Álmok éji napját, egy pogány.
Csak még egyszer szállhatnék feléje,
Nyűtt szerszámmal, züllött csillagász
Látnám, koponyákon hogy világol,
Innék szörnyű varázsitalából
S fásult csontom fűtené a láz.

Messze estem, jaj de messze estem
Tőle s attól, ami életem.
Vonszolom unottan lomha testem
S mint vadállatot úgy etetem.
Mostan eljő még s azt mondja: élek.
Holt hitem fényével öntözöm.
S a testvértelen magányban elleng,
Elmegy ő is, ahogy minden elment
És megtépem sírva köntösöm.
-32-

Délutáni meditáció.

Milyen lesz a halál,
Vajon rosz lesz-e, jó,
Ez a végső, komoly
Nagy-nagy szenzáció?
Lehet, hogy semmi lesz
Egy sárga délután
Elalszik szivarom
S kinyilik néma szám.
Lehet, hogy furcsa lesz,
Reám tör rémesen,
Hogy belekancsulok
S kocsonyává esem.
Lehet, hogy enyhe lesz,
Úgy, ahogy áhitom
S átzúgok rajta, mint
A vasuti hidon,
Mint mély vizek felett,
Hogy a testem pihen
A hálófülke lágy,
Párnázott mélyiben.
Lehet, hogy egyszerű,
Csöndeskés és sivár.
-33- Azt mondják: »ez nem ő«,
Azt mondják: »ez a sár«.
Lehet, hogy szörnyű lesz,
Mint puskadurranás,
Fülembe lárma zúg
S nem hallja senki más.
Nagy dinamit-robaj,
Velőkig felható,
Álkapcát tépdeső,
Babonás puskaszó.
Csodás, iszonytató,
Iszonytató, csodás,
Vörös és fekete
Utolsó felvonás.
Oly messze még e zaj
S előre reszketek,
Mint vad szcéna előtt
Szinházban a gyerek.
Oly távol még e zaj,
Oly messze, kívülem
Szeretném hirtelen
Befogni a fülem.
-34-

Mérgek litániája.

Mind szeretem. A titkos zűrzavarban
Csendben susognak hozzám mint a sír.
Oly egyszerűen, gazdagon, ragyogva,
Akár a gyémánt, a rubin s zafír.

Az ópium volt első ideálom,
Az álom az én altató arám;
Csak rám lehell és az enyém, mi drága,
Enyém lesz Kina, Tibet és Japán.

Lihegve néztem ódon patikákban
Az atropin megcsillanó levét.
Bús kedvesünk szemébe álmokat lop
S sötét szeme az éjnél feketébb.

Szeretem a tápláló s gyilkos arzén-t,
Mert vézna arcunk tőle gömbölyü!
És éltető rózsás lehelletére
Az élet és a halál leng körül.

Fejfájasztó homályos délutánon
Az antipirin-hez esedezünk.
Egy perc s fejünk a semmiségbe törpül
És óriási lesz pici kezünk.
-36-

A jó hold.

Mért nézel rám oly számadásra-hívón,
Ha éjfél után ballagok a hídon,
Hold?

Reggel ragyogtam fényesen a napban,
Aranypénzem te néked mutogattam,
Nap.

Egész nap öltem, győztem és raboltam,
Csak éjfél után járhatok a holdban
Már.

Nézd, honi holdam, pénzem meg se tartom,
A szájam áldás és tenyér a markom,
Könny.

Mert nem jó nékem, istenemre nem jó,
Ez a keménység, ez az úri tempó,
Nem.

Ami rajtam van, nem kértem, de adták,
El is hajítom, nem ér egy fabatkát.
Vedd.
-37-

Rongyokká szaggatom kevély ruhámat,
A mellem is ronggyá tépi a bánat,
Jaj.

Kiszórom néked pár fillérnyi kincsem
S a földre fekszem, ha kell, bizonyisten.
Most.
-38-

Skála.

Őszi éjjel
A nők ágya,
Mint a vér

Vágynak ők is
Árva lelkek
A napér.

Lámpa füstől
Hosszú füsttel
Olykoron.

Hull az ágyra
Fekete hó
A korom.

Künn az ajtó,
Bús sóhajtó,
Nyekereg.

Tompa hangon
Rí a gangon
Egy gyerek.
-39-

Ülnek-ülnek
Az ágyaknál
Csendesen

Gondolkoznak
Régi rút
Emlékeken.

Egy se tudja,
Hogy mi bántja,
Mit akar?

Kóc a fésűn,
A fejükben
Zűrzavar.

Forró újjuk
Mely sok férfit,
Szívet ölt,

Most fázósan,
Fényes tűvel
Inget ölt.

A gavallér –
Aranytallér –
Hova ment?

Porlad ő is,
Mint a szívük
Odalent.
-40-

Hervadt ajkuk
Csókol álmot
Sirva kér.

Őszi éjjel
A nők ágya,
Mint a vér.
-41-

Hideg.

Furcsa est ez, néma, hűvös.
A szobákban újra bűvös
Lámpa ég.

Fűtenek is innen-onnan
S rémlik a körúti lombban
Fönn az ég.

Istenem, mi végre élek?
Dúdorászok, árva lélek,
Egymagam.

A mesék arany kastélya
És a cukros, piros téa
Merre van?

Nem merek a ködbe nézni,
Sárga gallyakat idézni
Soha már.

Aki vén, az mint az ősz fáj,
Mint a hervatag, esős táj
S a halál.
-42-

Ó a mult nem ezt igérte
S ami van ma, könnyem érte
Mennyi folyt.

Elnémuljak, felsikoltsak?
Ennyi volt csak, ennyi volt csak,
Ennyi volt.

Menj, szegény öreg s a gáznál
Tébolyogj még és vigyázzál
Meg ne hülj.

És ha könnyű és ha lomb hull
Régi bútól, fájdalomtul
Meg ne halj…
-43-

Csatakos virradat.

Reggelre minden ferde lesz
És széttörik ezer darabbá.
Ó költők, hol van ki az éj
Tündéri tükrét összerakná?

Csak köd van mostan és halál.
A kávéház égboltja szürke
S mint egy kialudt égi test,
Úgy bámul üresen az ürbe.

Meggyszínű plüsse is fakó,
Szívembe fáj bitang magánya.
De nézz reá és gazdagodj,
Az éj s a szív a bánya, bánya.

Egy ember ballag csöndesen,
Az éjszakától megveretve
S viszi-viszi a bánatát
Föl az ötödik emeletre.

Görnyed, mint egy tehervivő,
Baljós szeme meredve pillant,
Bámulja a hideg falat,
A piszkos lépcsőházi villanyt.
-45-

Egy kocsi megy a köruton,
Batárja éji gyászmenetnek.
Ki a halottja? Nem tudom.
Hull a köd. Tülkölnek. Temetnek.

Hol vannak most az angyalok,
A színésznők s más annyi csillag?
A téli aszfalt peremén
A lányok hosszú ingbe sírnak.
-46-

Rózsa.

(Krúdy Gyulának.)

Egy régi név kiált az életemben,
Egy régi lány, kiről nem énekeltem,
Kinek a szívem rég adósa volt,
Ki rózsa volt s neve is Rózsa volt.

Diákkoromban mentem hozzá néha
Az árvalányhoz, én, kezdő poéta,
Megbújtam nála a díványsarokba
És ámbratestét néztem, szívdobogva.
Ó csipke-szoknya! Parfüm! Mézes esték!
Ó tükör! Ábránd! Méreg! Pillafesték!
Ó kisdiák, ki andalogva ballag
S nyakkendője egy vékony sárga szallag!
Üllői út! Bolondság! Régi tájak!
Eltüntek egyszer! és most újra fájnak!
Ó lány, kinek sokkal vagyok adósa,
Hadd zengek róla: rózsa, rózsa, rózsa.

Hol vagy ma, kedves? Jaj, hiába nézem
Az éjszakát, már eltakar egészen,
Vadmacskaszemed zöld deleje ég-e?
S nagy furcsa szájad? Vagy már vége, vége.
-47- Forró fejed bután födi a föld el
S mint antik húgaid repedt tükörrel
És koszorúkkal fekszel mély koporsón
A kásás elmulás ágyában, olcsón?

Nem tudni soha hova száll a tündér,
Én sem tudom, hogy hova-merre tüntél,
Nem álltam ágyadnál ezüstkanállal,
Míg verekedtél a sovány halállal.
Valahol messze, a poros vidéken,
Halnak meg ők, egy tompa este, régen,
Igy mennek el, kik bennünket szeretnek,
Csak a szivünk marad itt, vén eretnek.

De azt tudom, hogy jó volt, mint a tűzláng.
Mely téli fagykor melegítve tűz ránk,
Csak azt tudom, hogy puszta volt szobája,
Akár egy cella oly szűzi és árva.
A hajsütővas égett szaga fojtón
Szállott köröttünk és ruhája folyton
Száradt a székén meg az asztalán.
Az élete: két arckép volt talán.
Hogy mutogatta. Egyiken merengő
Kislánykezében egy olcsó napernyő,
A másikon, mint síró árva démon –
Ki nem kap semmi gyöngyön, diadémon –
Egy elhagyott padon ül és mögötte
Egy élet rémlik a távoli ködbe.
-48-

Ahányszor néztük, remegett a lelkünk,
Mult és jövő, akik egymásra leltünk,
Én, ki indultam, ő ki lefelé ment,
Pihenni vágyó, elalélt, szegény szent,
Ki elvetette aranyát-ezüstjét,
Csak szívta a rosz cigaretta füstjét,
Tündöklő jáspis-karjait kitárta,
Úgy vágyott innen egy regény-világba,
A messzeségbe, messze-messze ürbe,
S kis pille, a szobáját átrepülte.

Mert táncosnő volt és Krakkóba táncolt,
S fehér nyakán egy halványlila lánc volt.
-49-

A rosz élet.

Az őszi utcán fúj a szél.
A fa az éjszakába fél.

Csak fúj a szél, fúj, egyre fúj.
Azt mondja, nincsen semmi új.

Nincs semmi új, csak unalom.
Hányódás régi utakon.

Nincs semmi új, nincs semmi jó
És nem igaz, hogy lenni jó.

Nem jó az élet méze sem.
Nem jó aludni csendesen.

Nem jó ásitva kelni fel
S fülledt undorral telni el.

Nem jó feküdni gondtalan
És átkozott, ki gondba van.

Nem jó kacagni tétován
A virágfüstölős szobán.
-50-

Nem jó rohanni sebtiben,
Nem jó: a nem, nem: az igen.

Nem jó a csend, nem jó a szó.
A sirba tán még ott se jó.

De úgy szeretnék egymagam
A földre esni hangtalan.

Csak esni, bukni, hullani,
Minthogyha fájna valami.

Elhagyni sárga bútorom,
Csatangolni, mint egykoron.

Lakástalan és egyedül
Bolyongani, kivert ebül.

Ott, ahol senkise tanyáz
Bámulni, hogy lobog a gáz.

Halálba ringani vakon
A dagadt, őszi árakon.

Elveszni lassan, hallgatag
A sirva-síró ég alatt.

A vállamon egy rongy köpeny.
Igy állani közönyösen.
-51-

Sűrű esőben állani,
Mint a kopár fa ágai.

Csak fázni egész éjszaka
És ázni, mint egy árva fa…
-52-

Akarsz-e játszani?

A játszótársam, mondd, akarsz-e lenni,
Akarsz-e mindig, mindig játszani,
Akarsz-e együtt a sötétbe menni,
Gyerekszívvel fontosnak látszani,
Nagykomolyan az asztalfőre ülni,
Borból-vizből mértékkel tölteni,
Gyöngyöt dobálni, semminek örülni,
Sóhajtva rosz ruhákat ölteni?
Akarsz-e játszani mindent, mi élet,
Havas telet és hosszu-hosszu őszt,
Lehet-e némán teát inni véled,
Rubin-téát és sárga páragőzt?
Akarsz-e teljes, tiszta szivvel élni,
Hallgatni hosszan, néha-néha félni,
Hogy a körúton járkál a november,
Ez utcaseprő, szegény, beteg ember.
Ki fütyürész az ablakunk alatt?
Akarsz játszani kigyót, madarat,
Hosszú utazást, vonatot, hajót,
Karácsonyt, álmot, mindenféle jót?
Akarsz játszani boldog szeretőt,
Pózolni sirást, cifra temetőt?
-54- Akarsz-e élni, élni mindörökkön,
Játékban élni, mely valóra vált?
Virágok közt feküdni lenn a földön
S akarsz, akarsz-e játszani halált?
-55-

Reggeli.

Az aviatikus,
Aki ezer méter magasban
Kóvályog most a nyári rónán
Nem oly boldog,
Mint én,
Ki lassan
Ringok a lelkem ütemén,
Míg elkészül e költemény.

A kerten
Ahol leverten
Sétáltam tegnap este
Már
A hajnal aranyosra festve
Jár.
Ó reggel, áldott tiszta reggel,
Kiáltozom,
Itt állsz csodálkozó szemekkel,
Én asszonyom.
Elém rakod a kávét és a mézet
És nézed,
Mily bőség,
-56- Csodálod a port, a harmat esőjét.
A tengerből jössz, a habok
Hajnali álma ringatott.
Tekinteted a messzeségbe leng el,
A tengeré most a szived,
Kezed a tengertől hideg,
S a tested olyan, mint a nyári tenger.

Mondd, bűn-e ez:
Ez a fehér és boldog abrosz,
Min a szemem el-elkalandoz?
És bűn-e ez a
Nyugalom,
Kéken füstölgő
Szivarom?
Bűn-e,
Hogy mostan nem cikáz a villám?
Bűn-e,
Hogy mostan már ezüst a villám?
Bűn-e,
Hogy nem sikoltok
S egy percre boldog
Vagyok?
Hogy most
Csak ideges szemed nézem szelíden
És hallgatom fuldokló, árva szívem
Zaját?
-57-

A jó élet.

Én csüggedt lelkem, én csüggedt szivem,
Daloljatok és mondjátok: igen,

Hurrázatok e nyári hajnalon,
S ne hagyjatok ködökbe hajlanom.

Korán keltem. Felhúzom a rolót.
A nyári nappal együtt lángolok.

Most kikiáltom, élni, élni szép.
Boldog, ki él, és boldog, a ki lép.

Boldog a táncos és a sánta is,
Az élet jó még ő iránta is.

Mert minden jó. Éhezni s enni jó,
Áldott az éhség s áldott a cipó.

Szomjazni is jó s ha a fény zizeg,
Meginni egy pohár jeges vizet.

Fürödni, úszni, míg erőnk kitart,
Elszívni a díványon egy szivart.
-58-

Ó július, aranyos a ködöd,
Torzult ajakkal tüzet gügyögök.

A vörös nyár zúgása bátorít,
Én, élet atlétája állok itt.

Szaladni tudnék s nem tudom hová,
Szeretnék élni, végtelen soká.

Száz évig, míg a testem megtörik,
Szeretnék élni, élni örökig.

Az arcom mostan csupa-csupa fény,
A isten karjaiba szálltam én,

Mint egykor anyám köténye alá
És úgy tekintek félve-bízva rá.

Én jó vagyok, ezrek jósága tölt,
Más vágyam nincs, tartson soká a föld.

Jó emberek, ezt kéri társatok,
Csak talpalatnyi földet adjatok.

A végtelenben egy kicsi helyet,
Hol meghúzódhatom és élhetek.
-59-

Csendes, ünnepi óda
az élethez.

Nagy vagy, te föld, te víz, te tűz az égen,
Mellettetek olyan kicsiny vagyok
S te élet, mely sötéten felkomorlasz,
Mindenkinél nagyobb,

Nagyobb, veszélyesebb, iszonyú torlasz,
Mely kőkeményen az utunkban áll
S keményebb árnyakat boritsz fölébe,
Mint a kemény halál.

Hiába bújok el a föld ölébe,
Magas toronyba, léptem követed,
És szenvedést adsz, terhes aranyalmát,
Követ adsz, köveket,

És mindig érzem láncaid hatalmát,
Hogy élni nagyszerű és szomorú,
Egy néma száj nekem egy szörnyü harcdal,
Sors és bús háború.
-60-

E sekély korban bús-tragikus arccal
Vallom, hogy nagy vagy és mindig tudom,
A kávéházban és a villamosban,
A lármás körúton,

És féltve viszlek a tömegbe mostan,
Hol száz idegen szem mered felém
És gonddal nézek minden elmenőre:
Ó életem, enyém.

Golyózáporban haladok előre,
Ki minden tűzzel, karddal ismerős
S úgy csókolódzom és dőlök a sírba,
Mint bátor, büszke hős.
-61-

Hatalmas ősz.

Hatalmas ősz,
Reám lehelltél s érzem, egyre érzem,
Hogy nagyra nősz.

Te jó, te nagy,
A mi akartam lenni, régen, egykor,
Most az te vagy.

Igaz, egész,
Mely önnön-magát bátran koronázza
S az éjbe néz.

Azt hittem én,
Gőgös és hervadó virág leszek csak,
Szép és szegény.

Bús szemű bölcs,
Itt állok, ember, s karomon a gyermek.
A lágy gyümölcs.

A kar, a kar,
Egy ember ága, lombos és gyümölcsös,
Mit is akar?
-62-

A sors vagyok,
A méz, a tűz, a köny, a szív, az élet,
Mondd, ki nagyobb?

Vágytam vakon
És ami vágyam itt-ott megmaradt még,
Eléd rakom.

Arany-idő,
Vígasztaló, mosolylyal szomorító,
Kibékítő.

Hatalmas ősz,
Reám lehelltél s érzem, egyre érzem,
Hogy nagyra nősz.
-63-

Limlomok.

1914 – – – – – – – –
– – – – – – – – – –
– – – – – – – – – –
Siessünk,
Hogy elmondhassunk mindent, ami kell még,
Vén limlomok vannak szivünkbe zárva,
Mint sifonérban fájó, ócska kelmék.
Terítsd ki őket, lelkem, még ma emlék,
Holnapra rongy lesz, megcsufolt és árva,
Le is gázolják, szótlanul, a sárba.

Ha járok mostan véres lobogók közt,
Eszembe jutnak fájó, ócska képek,
És kérdezem a tűzbe robogók közt
Emlékeimtől: jaj, csak ez az élet?
Eszembe jut, ami szép, ami fáj is,
Egy régi arc, egy régi-régi táj is.
Eszembe jut a kisgyermek panassza,
A palatábla és az első skála
Szegény Anyám bús, gyöngyvirágos arca,
Szegény Apám sötét Kossuth-szakálla.
Eszembe jut, hogy ültem néha éjjel
-64- Virrasztva álmosan az őszi széllel.
Eszembe jut, a bor, a málna íze,
A hosszu-hosszu-hosszu téli esték,
A hó fehérje, cseresznye pirossa,
Egy képeskönyv és egy gyerek-betegség.
Eszembe jut, egy halvány beteg angyal,
Vásott kis ördög, kivel kergetőztem,
Csatakos aszfalt, pezsgő, keserű könny,
S kórházban halt meg csúnyán, csúnya őszben.
Eszembe jut, hogy irtam néha verset,
Diákkoromban, olajlámpa mellett,
Öcsémmel a tavaszt remegve lestük,
Dermedt kezünkön vastag, téli keztyük
Eszembe jut Nagyapa arca, holtan.
Egy viola, egy fény a könnyes égen,
Egy bárány, egy galamb, a Feleségem,
Hogy boldog voltam és szomorú voltam.
Eszembe jut, hogy nézett rám a nyáron
A Duna vize hajnaltájba, hívón,
Ballagtam haza a redakcióból,
Ugy sírtam ott a Ferencz-József-hídon.
Eszembe jut sok perc ürömje, méze,
Egy szőnyeg, egy kilincs, egy régi csésze.
Eszembe jut, egykor vidéken vőfény
Voltam s cilinderemen a verőfény
Táncolt – – – – – – – –
– – – – – – – – – –
– – – – – – – – – –
-65-

Öcsém.

Az én öcsém mostan katona a határon,
A szerb hegyek mentén Ferencz József bakája.
Szívdobbanásommal mérek fel minden éjet,
Lámpákat gyújtok és így gondolok reája.

Ezer szurony között, szekerek éjjelében
Az ő szeme ragyog, kiáltó-ismerősen.
Ki tudja merre néz, ki tudja, hol világít
Sok százezer szem közt? – nem tudja senki, ő sem.

Öcsém, én kisöcsém a háború zajába
Egy csókot küldök én, a lőporfüstbe: versem,
Hogy érezd a bátyád, gondolj játékainkra,
Ragyogj, kis hős, ragyogj és a lelked nevessen.

Emlékszel édesem a játékháborúnkra,
Mint villogott kardunk és porzott a határdomb?
Ugy-e ma is csattog a kard és döng az ágyú,
S a véres trombita ma is trarát-trará-t mond?
-66-

Mert téged hivlak, Kard, kisgyermek drága Kardja,
Játékos ismerős, ragyogjon régi pengéd
A nyári dombokon s hogy az öcsémre fordulsz,
Ismerd meg édesen és légy hozzája gyengéd.

Jó Puska ne feledd, hogy gyermekpuska voltál
Egykor az ő kezén s ha forgatnak a szerbek,
Tagadd meg önmagad, nevess barátaidra,
Légy játékpuska csak, légy te is újra gyermek.

Ami golyó kiszáll, száz angyal fogja össze,
Mint röpködő lepkét, kacagjon fel az élet,
S te Isten, akiben gyermekkoromba hittem,
Hajolj le csöndesen és védd meg az öcsémet.
-67-

Arckép.

A palaszürke égben áll.
Hull rá a hó, az esti hó.
Nehéz, meleg ruháitól
Oly vastag, mint egy eszkimó.

Kunyhóba faggyúgyertya ég.
A szalma benn a térdig ér.
Cigaretták. Csajkába rum.
A földön rongyok, vatta, vér.

Körötte hó, hó, egyre hó,
Erdők, hegyek, tábortüzek.
Rövidlátó szegény szemén
Csillámló, éles szemüveg.

Egy női aranyóralánc
Lóg a zsebéből. Hajdanán
Üvegszekrényünk dísze volt.
Nászára kapta az anyám.

Ezüst órája oly kopott.
Még a nagyapja vette meg.
Negyvennyolcban ő véle volt
S azt tiktakolja: »Isaszeg«.
-68-

Az óra nem feledte el,
Bár sok év szállt felette el.
Hallgatja ő is csendesen.
Ő sem, ő sem feledte el.

Hallgatja elhagyott szíve
S a hóban valami forog.
Ágyúk ugatnak mérgesen
Veszett, dühös komondorok.

Egy-egy halott fölé hajol.
Itt a ravatal pár fa-léc.
Egy messze hang hahóz neki
És szalutál egy szanitéc.

Sovány kis arca halovány,
De oly nyugodt, de oly setét,
Ki tudja, megfordulna-e,
Ha kimondanám a nevét?

Közönyös, furcsa, idegen.
Előtte köd, utána köd.
Csak néz és ezt gondolja tán:
Ezerkilencszáztizenöt.
-69-

Alázatos, fiúi fohász
az aggokhoz.

Ti aggok, kik az ablakokban ültök
S a szemüvegetek vigyázva, lassan
Sikáljátok a szarvasbőrrel s enyves
Szemetek elkalandoz a magasban,

Ahol a nap dalol, gondoljatok ránk,
Kik mélybe hörgünk, vérpárázta füstök
Sötét gomolyán, lángoló özönben,
S ne rezzenjen meg a haragos üstök

Szigorú főtökön, mikor biráltok,
Kegyetlen aggok, mostoha apáink,
Irgalmat esdünk, ifjak, a pokolban,
Ne lássatok a jó Ábelbe Káint,

Itélő bírák, szakállas urak ti,
Olyanok, mint az öregistent festik,
Vén képeken, halljátok a szavunkat,
Még reggel van, hadd éljünk mi is estig,
-70-

Csak estig éljünk, csendesen megérve,
Mint fán az alma, mezőn a kalászok,
Aztán hulljunk le – ó szent, szent az élet –
Százszor szent – ezt kiáltjuk megalázott

Szívünkből, ezt ordítjuk, szent az élet,
Legyen áldása mindétig mi vélünk,
Ti sárga aggok, gyeplő-igazítók,
Bocsássatok meg most nekünk, hogy élünk,

S ítéljétek meg, mily szép a rigó-fütty
A lármás nyári erdőn, tiszta vízbe
A fürge pisztráng, halvány lány az ágyon,
A vaj, a füge, a piros ribiszke,

Mert szent a föld is, jertek zengedezzünk,
Költők, az élet papjaivá kentek,
Gyalázatos, ki káromolni merte,
Az élet szent és nincsen nála szentebb,

Felétek nyújtjuk ifjú karjainkat,
Ártatlan testünk, árva-árva vének,
Húsz-harminc évünk, a mi bús bűnünket,
Hogy szálljon szívetekbe ez az ének.
-71-

Régi idill 1895-ben.

Jaj, hova lettek a zongorás estek,
A végtelenből hova-hova estek?

Most oly sötét a házunk, mint a rab-lak
És fekete és fekete az ablak.

Ki itt, ki ott. Az élet olyan olcsó,
A zongoránk is mint bezárt koporsó.

Csak nézem egyre és mit úgy szerettem
Egy képet látok ódon képkeretben.

Itt ültek ők, e vidéki szalonba,
És apám játszott nékik andalogva.

Hangok zümmögtek, babonás varázzsal
Szivünkre szálltak, fulánkos darázs-raj.

Úgy szúrt a szépség és úgy fájt a bánat,
Hogy futni kellett, ki az éjszakának

Sápadt arccal és túlvilági hangon
Szólitottunk meg lányokat, a gangon.
-73-

Benn az olajos függőlámpa égett,
Lábújjhegyen járkáltak a cselédek.

Nénik kötöttek és a tiszta csöndbe
Egy-egy kötőtű rebbent meg zörögve.

A bácsik előtt pettyes, puha sárga
Dohány aranylott a dohányszitánkba.

Dús ételek és cukrok kisded halma,
Sötét rum és bor, datolya meg alma.

Az öregek méláztak csöndbe szépen,
Kossúth Lajos is felfigyelt a képen,

Deák Ferenc meg intett véle szembe
S e nyájas körre néztek elmerengve.

Jaj, hova lettek a zongorás estek?
Kihullt a kép már. A keret üres lett.
-74-

Óda.

(Távoli beteg feleségemnek.)

Én feleségem, jó és drága-drága,
Eddig neked dalt alig-alig írtam,
Mert nem bíztam tintában és papírban,
S féltem, hogy félrebillen gyenge ága.
Nem is vittelek tornyos frizurával
Fényes parkettre, kart-a-karba-öltve,
Ki csöndesen jöttél hozzám, e Földre,
Sok fogcsikorgatáson, könnyön által.

Külvárosokban jártunk, bús ebek közt,
Mikor az ősz nyugalmas, tiszta, síma
Mosollyal vérzett – áldott heroína –
S sírtunk a ködben, mélypiros sebek közt.
Mit tudta a kultúr, fekélyes, úri
Népség, mi vagy te s az a rongy, ki fennen
Hordozza a fejét a bálteremben,
S karján egy gyémánt-fülü, buta húri.
-75-

Én nem hiszek a nőbe. Nem a kézbe,
Mely ad-vesz, a szájba – kis piros ajtó,
Most nevető, most bánatos-sohajtó –
A karba, amely integet igézve:
De hittem a te két jó-jó szemedben,
A két szemed mélyén horgonyt vetettem,
Én mindég a lélekbe-szembe hittem,
Most is hiszek, megálltam, várok itten.

Nekem a jóság, a jó szerelem vagy,
Az életemmel járkálsz, ha velem vagy,
De ha távol vagy, olyan szomorú vagy,
Akkor nekem a szenvedés, a bú vagy.
Most is megmozdul e polgári otthon,
Olyan bitang már a költő kabátja
Éjjel két nyomorék-karját kitárja
S feléd ölel, ő is – szegény – búsongón.

Mert tett engem az élet hősi-vaddá,
Adott nekem aranyat, myrrhát, lázat,
Volt kenyerem a gőg meg az alázat,
De csak te tettél krisztusi lovaggá,
Ki köntösét is megfelezi azzal,
Akit szeret. Érted téptem le álcám.
A fájdalmat hoztad szépmívű tálcán,
A szegénységet, kinccsel és vigasszal.
-76-

Világok lázát mérik most a népek
S én egy higany-pont rebbenését várom
37·2°… vagy… 37·3°…?
S a pesti utcán is remegve lépek.
Remegve nézek innen messze, hátra,
Oda, hol hóban ível föl a Tátra
S betegek fekszenek, lágyan merengve,
Szájukba hőmérővel, téli csendbe.
-77-

Szentbeszéd.

Én, ki tavaly még könnyű szívvel jártam,
Forró sugárban,
Most járok itt a sápadt bús fagyok
Fenyérein
És felordítok, hol vagyok?

Testvéreim.

Volt egy kutyám
S nem vertem ki, mikor haragos éjjel
A hóvihar acsarkodott a széllel,
Csunyán.
S mikor beteg lett,
Köré sereglett
A bánatom, a gondom.
Felkeltem, hogy reá tekintsek,
Úgy néztem mint egy árva kincset.
Egész éjszaka virrasztottam otthon.
-80- Aztán vásott és buta lázban
Nem madarásztam,
Mert szántam a madárfiókot, a picinykét.
Vigan kaszáló,
Zöld, könnyű háló
Zacskójával nem fogtam soha pillét.
Sohase ültem lesve régi cser-tőn,
Vörös vadat nem űztem havas erdőn.
Kikerültem a gyikok napos árkát.
El nem tapostam
A réteken a szentjános-bogárkát.

Mostan
Elmondom nektek, emberek
Csak ezt, csak ezt – könnyezzetek.
-81-

TARTALOM:

*** END OF THE PROJECT GUTENBERG EBOOK MÁK ***

Updated editions will replace the previous one—the old editions will be renamed.

Creating the works from print editions not protected by U.S. copyright law means that no one owns a United States copyright in these works, so the Foundation (and you!) can copy and distribute it in the United States without permission and without paying copyright royalties. Special rules, set forth in the General Terms of Use part of this license, apply to copying and distributing Project Gutenberg™ electronic works to protect the PROJECT GUTENBERG™ concept and trademark. Project Gutenberg is a registered trademark, and may not be used if you charge for an eBook, except by following the terms of the trademark license, including paying royalties for use of the Project Gutenberg trademark. If you do not charge anything for copies of this eBook, complying with the trademark license is very easy. You may use this eBook for nearly any purpose such as creation of derivative works, reports, performances and research. Project Gutenberg eBooks may be modified and printed and given away—you may do practically ANYTHING in the United States with eBooks not protected by U.S. copyright law. Redistribution is subject to the trademark license, especially commercial redistribution.

START: FULL LICENSE

PLEASE READ THIS BEFORE YOU DISTRIBUTE OR USE THIS WORK

To protect the Project Gutenberg™ mission of promoting the free distribution of electronic works, by using or distributing this work (or any other work associated in any way with the phrase “Project Gutenberg”), you agree to comply with all the terms of the Full Project Gutenberg™ License available with this file or online at www.gutenberg.org/license.

Section 1. General Terms of Use and Redistributing Project Gutenberg™ electronic works

1.A. By reading or using any part of this Project Gutenberg™ electronic work, you indicate that you have read, understand, agree to and accept all the terms of this license and intellectual property (trademark/copyright) agreement. If you do not agree to abide by all the terms of this agreement, you must cease using and return or destroy all copies of Project Gutenberg™ electronic works in your possession. If you paid a fee for obtaining a copy of or access to a Project Gutenberg™ electronic work and you do not agree to be bound by the terms of this agreement, you may obtain a refund from the person or entity to whom you paid the fee as set forth in paragraph 1.E.8.

1.B. “Project Gutenberg” is a registered trademark. It may only be used on or associated in any way with an electronic work by people who agree to be bound by the terms of this agreement. There are a few things that you can do with most Project Gutenberg™ electronic works even without complying with the full terms of this agreement. See paragraph 1.C below. There are a lot of things you can do with Project Gutenberg™ electronic works if you follow the terms of this agreement and help preserve free future access to Project Gutenberg™ electronic works. See paragraph 1.E below.

1.C. The Project Gutenberg Literary Archive Foundation (“the Foundation” or PGLAF), owns a compilation copyright in the collection of Project Gutenberg™ electronic works. Nearly all the individual works in the collection are in the public domain in the United States. If an individual work is unprotected by copyright law in the United States and you are located in the United States, we do not claim a right to prevent you from copying, distributing, performing, displaying or creating derivative works based on the work as long as all references to Project Gutenberg are removed. Of course, we hope that you will support the Project Gutenberg™ mission of promoting free access to electronic works by freely sharing Project Gutenberg™ works in compliance with the terms of this agreement for keeping the Project Gutenberg™ name associated with the work. You can easily comply with the terms of this agreement by keeping this work in the same format with its attached full Project Gutenberg™ License when you share it without charge with others.

1.D. The copyright laws of the place where you are located also govern what you can do with this work. Copyright laws in most countries are in a constant state of change. If you are outside the United States, check the laws of your country in addition to the terms of this agreement before downloading, copying, displaying, performing, distributing or creating derivative works based on this work or any other Project Gutenberg™ work. The Foundation makes no representations concerning the copyright status of any work in any country other than the United States.

1.E. Unless you have removed all references to Project Gutenberg:

1.E.1. The following sentence, with active links to, or other immediate access to, the full Project Gutenberg™ License must appear prominently whenever any copy of a Project Gutenberg™ work (any work on which the phrase “Project Gutenberg” appears, or with which the phrase “Project Gutenberg” is associated) is accessed, displayed, performed, viewed, copied or distributed:

This eBook is for the use of anyone anywhere in the United States and most other parts of the world at no cost and with almost no restrictions whatsoever. You may copy it, give it away or re-use it under the terms of the Project Gutenberg License included with this eBook or online at www.gutenberg.org. If you are not located in the United States, you will have to check the laws of the country where you are located before using this eBook.

1.E.2. If an individual Project Gutenberg™ electronic work is derived from texts not protected by U.S. copyright law (does not contain a notice indicating that it is posted with permission of the copyright holder), the work can be copied and distributed to anyone in the United States without paying any fees or charges. If you are redistributing or providing access to a work with the phrase “Project Gutenberg” associated with or appearing on the work, you must comply either with the requirements of paragraphs 1.E.1 through 1.E.7 or obtain permission for the use of the work and the Project Gutenberg™ trademark as set forth in paragraphs 1.E.8 or 1.E.9.

1.E.3. If an individual Project Gutenberg™ electronic work is posted with the permission of the copyright holder, your use and distribution must comply with both paragraphs 1.E.1 through 1.E.7 and any additional terms imposed by the copyright holder. Additional terms will be linked to the Project Gutenberg™ License for all works posted with the permission of the copyright holder found at the beginning of this work.

1.E.4. Do not unlink or detach or remove the full Project Gutenberg™ License terms from this work, or any files containing a part of this work or any other work associated with Project Gutenberg™.

1.E.5. Do not copy, display, perform, distribute or redistribute this electronic work, or any part of this electronic work, without prominently displaying the sentence set forth in paragraph 1.E.1 with active links or immediate access to the full terms of the Project Gutenberg™ License.

1.E.6. You may convert to and distribute this work in any binary, compressed, marked up, nonproprietary or proprietary form, including any word processing or hypertext form. However, if you provide access to or distribute copies of a Project Gutenberg™ work in a format other than “Plain Vanilla ASCII” or other format used in the official version posted on the official Project Gutenberg™ website (www.gutenberg.org), you must, at no additional cost, fee or expense to the user, provide a copy, a means of exporting a copy, or a means of obtaining a copy upon request, of the work in its original “Plain Vanilla ASCII” or other form. Any alternate format must include the full Project Gutenberg™ License as specified in paragraph 1.E.1.

1.E.7. Do not charge a fee for access to, viewing, displaying, performing, copying or distributing any Project Gutenberg™ works unless you comply with paragraph 1.E.8 or 1.E.9.

1.E.8. You may charge a reasonable fee for copies of or providing access to or distributing Project Gutenberg™ electronic works provided that:

• You pay a royalty fee of 20% of the gross profits you derive from the use of Project Gutenberg™ works calculated using the method you already use to calculate your applicable taxes. The fee is owed to the owner of the Project Gutenberg™ trademark, but he has agreed to donate royalties under this paragraph to the Project Gutenberg Literary Archive Foundation. Royalty payments must be paid within 60 days following each date on which you prepare (or are legally required to prepare) your periodic tax returns. Royalty payments should be clearly marked as such and sent to the Project Gutenberg Literary Archive Foundation at the address specified in Section 4, “Information about donations to the Project Gutenberg Literary Archive Foundation.”
• You provide a full refund of any money paid by a user who notifies you in writing (or by e-mail) within 30 days of receipt that s/he does not agree to the terms of the full Project Gutenberg™ License. You must require such a user to return or destroy all copies of the works possessed in a physical medium and discontinue all use of and all access to other copies of Project Gutenberg™ works.
• You provide, in accordance with paragraph 1.F.3, a full refund of any money paid for a work or a replacement copy, if a defect in the electronic work is discovered and reported to you within 90 days of receipt of the work.
• You comply with all other terms of this agreement for free distribution of Project Gutenberg™ works.

1.E.9. If you wish to charge a fee or distribute a Project Gutenberg™ electronic work or group of works on different terms than are set forth in this agreement, you must obtain permission in writing from the Project Gutenberg Literary Archive Foundation, the manager of the Project Gutenberg™ trademark. Contact the Foundation as set forth in Section 3 below.

1.F.

1.F.1. Project Gutenberg volunteers and employees expend considerable effort to identify, do copyright research on, transcribe and proofread works not protected by U.S. copyright law in creating the Project Gutenberg™ collection. Despite these efforts, Project Gutenberg™ electronic works, and the medium on which they may be stored, may contain “Defects,” such as, but not limited to, incomplete, inaccurate or corrupt data, transcription errors, a copyright or other intellectual property infringement, a defective or damaged disk or other medium, a computer virus, or computer codes that damage or cannot be read by your equipment.

1.F.2. LIMITED WARRANTY, DISCLAIMER OF DAMAGES - Except for the “Right of Replacement or Refund” described in paragraph 1.F.3, the Project Gutenberg Literary Archive Foundation, the owner of the Project Gutenberg™ trademark, and any other party distributing a Project Gutenberg™ electronic work under this agreement, disclaim all liability to you for damages, costs and expenses, including legal fees. YOU AGREE THAT YOU HAVE NO REMEDIES FOR NEGLIGENCE, STRICT LIABILITY, BREACH OF WARRANTY OR BREACH OF CONTRACT EXCEPT THOSE PROVIDED IN PARAGRAPH 1.F.3. YOU AGREE THAT THE FOUNDATION, THE TRADEMARK OWNER, AND ANY DISTRIBUTOR UNDER THIS AGREEMENT WILL NOT BE LIABLE TO YOU FOR ACTUAL, DIRECT, INDIRECT, CONSEQUENTIAL, PUNITIVE OR INCIDENTAL DAMAGES EVEN IF YOU GIVE NOTICE OF THE POSSIBILITY OF SUCH DAMAGE.

1.F.3. LIMITED RIGHT OF REPLACEMENT OR REFUND - If you discover a defect in this electronic work within 90 days of receiving it, you can receive a refund of the money (if any) you paid for it by sending a written explanation to the person you received the work from. If you received the work on a physical medium, you must return the medium with your written explanation. The person or entity that provided you with the defective work may elect to provide a replacement copy in lieu of a refund. If you received the work electronically, the person or entity providing it to you may choose to give you a second opportunity to receive the work electronically in lieu of a refund. If the second copy is also defective, you may demand a refund in writing without further opportunities to fix the problem.

1.F.4. Except for the limited right of replacement or refund set forth in paragraph 1.F.3, this work is provided to you ‘AS-IS’, WITH NO OTHER WARRANTIES OF ANY KIND, EXPRESS OR IMPLIED, INCLUDING BUT NOT LIMITED TO WARRANTIES OF MERCHANTABILITY OR FITNESS FOR ANY PURPOSE.

1.F.5. Some states do not allow disclaimers of certain implied warranties or the exclusion or limitation of certain types of damages. If any disclaimer or limitation set forth in this agreement violates the law of the state applicable to this agreement, the agreement shall be interpreted to make the maximum disclaimer or limitation permitted by the applicable state law. The invalidity or unenforceability of any provision of this agreement shall not void the remaining provisions.

1.F.6. INDEMNITY - You agree to indemnify and hold the Foundation, the trademark owner, any agent or employee of the Foundation, anyone providing copies of Project Gutenberg™ electronic works in accordance with this agreement, and any volunteers associated with the production, promotion and distribution of Project Gutenberg™ electronic works, harmless from all liability, costs and expenses, including legal fees, that arise directly or indirectly from any of the following which you do or cause to occur: (a) distribution of this or any Project Gutenberg™ work, (b) alteration, modification, or additions or deletions to any Project Gutenberg™ work, and (c) any Defect you cause.

Section 2. Information about the Mission of Project Gutenberg™

Project Gutenberg™ is synonymous with the free distribution of electronic works in formats readable by the widest variety of computers including obsolete, old, middle-aged and new computers. It exists because of the efforts of hundreds of volunteers and donations from people in all walks of life.

Volunteers and financial support to provide volunteers with the assistance they need are critical to reaching Project Gutenberg™’s goals and ensuring that the Project Gutenberg™ collection will remain freely available for generations to come. In 2001, the Project Gutenberg Literary Archive Foundation was created to provide a secure and permanent future for Project Gutenberg™ and future generations. To learn more about the Project Gutenberg Literary Archive Foundation and how your efforts and donations can help, see Sections 3 and 4 and the Foundation information page at www.gutenberg.org.

Section 3. Information about the Project Gutenberg Literary Archive Foundation

The Project Gutenberg Literary Archive Foundation is a non-profit 501(c)(3) educational corporation organized under the laws of the state of Mississippi and granted tax exempt status by the Internal Revenue Service. The Foundation’s EIN or federal tax identification number is 64-6221541. Contributions to the Project Gutenberg Literary Archive Foundation are tax deductible to the full extent permitted by U.S. federal laws and your state’s laws.

The Foundation’s business office is located at 809 North 1500 West, Salt Lake City, UT 84116, (801) 596-1887. Email contact links and up to date contact information can be found at the Foundation’s website and official page at www.gutenberg.org/contact

Section 4. Information about Donations to the Project Gutenberg Literary Archive Foundation

Project Gutenberg™ depends upon and cannot survive without widespread public support and donations to carry out its mission of increasing the number of public domain and licensed works that can be freely distributed in machine-readable form accessible by the widest array of equipment including outdated equipment. Many small donations ($1 to $5,000) are particularly important to maintaining tax exempt status with the IRS.

The Foundation is committed to complying with the laws regulating charities and charitable donations in all 50 states of the United States. Compliance requirements are not uniform and it takes a considerable effort, much paperwork and many fees to meet and keep up with these requirements. We do not solicit donations in locations where we have not received written confirmation of compliance. To SEND DONATIONS or determine the status of compliance for any particular state visit www.gutenberg.org/donate.

While we cannot and do not solicit contributions from states where we have not met the solicitation requirements, we know of no prohibition against accepting unsolicited donations from donors in such states who approach us with offers to donate.

International donations are gratefully accepted, but we cannot make any statements concerning tax treatment of donations received from outside the United States. U.S. laws alone swamp our small staff.

Please check the Project Gutenberg web pages for current donation methods and addresses. Donations are accepted in a number of other ways including checks, online payments and credit card donations. To donate, please visit: www.gutenberg.org/donate.

Section 5. General Information About Project Gutenberg™ electronic works

Professor Michael S. Hart was the originator of the Project Gutenberg™ concept of a library of electronic works that could be freely shared with anyone. For forty years, he produced and distributed Project Gutenberg™ eBooks with only a loose network of volunteer support.

Project Gutenberg™ eBooks are often created from several printed editions, all of which are confirmed as not protected by copyright in the U.S. unless a copyright notice is included. Thus, we do not necessarily keep eBooks in compliance with any particular paper edition.

Most people start at our website which has the main PG search facility: www.gutenberg.org.

This website includes information about Project Gutenberg™, including how to make donations to the Project Gutenberg Literary Archive Foundation, how to help produce our new eBooks, and how to subscribe to our email newsletter to hear about new eBooks.